Szjg ,Bexi-sorozat , Asz stb ...

,,Minden KEZDET nehéz de, EGYÜTT semmi sem lehetetlen. Ha EGYEDÜL érzed magad, A BARÁTOK mindig eszedbe jutattják,hogy nem vagy egyedül. Véggül mindig van REMÉNY egy boldog befejezéshez. És amikor megint egy ÚTVEESZTŐHŐZ érsz, gondolj azokra, akik ÖR

"És…és akkor hirtelen megláttam Antai-Kelemen Ádámot,Cortezt."  

"– Virág, leginkább az univerzumhoz tudlak hasonlítani – közölte Arnold. – Te is olyan végtelenül sötét vagy – tette hozzá, mire Virág lelkesedése alábbhagyott."

 

"Leültem az íróasztalomhoz, és bekapcsoltam a laptopom – amit a ballagásomra kaptam – és beállítottam háttérképnek A Karib-tenger kalózai plakátját." 

 

"Csak szerettem volna megnézni a focit. Cortezt és a focit. Cortezt. Mindegy."

 

"Vajon Cortez hív magával valakit? Vagy Cortezt elhívja valaki? Elhívjam Cortezt? Vagy menjek egyedül, ahogy a többiek is? De a felsőbb évesek párban járnak az ilyen bulikra, mi lesz, ha én még jövőre is egyedül megyek? Elhívjam Cortezt? Mit kell ilyenkor mondani? Hogy menjünk együtt? Jaj. Megyek msn-re, hátha Virág tud valamit."

 

"– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? – kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok. 
– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz."

 

"– Várj, ez mi? – rángatott Virág a faliújsághoz, ami a lépcső melletti falon van elhelyezve. „Rajzhét a Szent Johannában, október 13-17, bővebb információ Vladár Ervin tanár úrnál” – olvasta le, elsöpörve a haját a homlokából. 
– Óriási. Remélem, az üres álomrajzom nem teszik ki – motyogtam, Virág pedig jót nevetett, aztán eszébe jutott, hogy ma rossz napja van, és elkomorodott."

 

"Rajzom Ricsiről: 5/1 – annyi stimmel, hogy mindkettőnek van feje. Semmi más."

 

"– Bencze Virág, rácsaptad a kezedre az ajtót, vagy fekete körömlakkot látok az ujjadon? – bökött vonalzójával felénk. Virág zavartan zsebre vágta a kezét, még a magazint is elejtette. – Sejtettem. Gyerünk az irodámba! – intett Máday. Szegény Virág holtsápadt arccal követte. 
Tíz perc múlva Virág szomorúan jött be a terembe, körömlakklemosó szagfelhőt húzva maga után. 
– Ez annyira nem igazságos! Miért ne lehetne fekete körömlakkot használni? Talány törvény tiltja? 
– Pontosan – lépett hozzánk Arnold, pont a csengetéskor. – A házirendben benne van." 

 

"Képeslap? Készítsek képeslapot? De hát a szétnyitható A5-ös lap már önmagában képeslap formájú, mit lehet még vele kezdeni? Zavartan körbenéztem, de nem lettem okosabb, mindenkit lekötött a feladat. Rémesen sokáig bámultam az előttem lévő papírra, aztán kértem Virágtól egy filctollat, és nekiláttam a munkának. Két és fél perc alatt végeztem, úgyhogy sejtettem, hogy vagy én szúrtam el valamit, vagy a többiek. Persze ezt egy percig sem gondoltam komolyan."

 

"– Akkor szeretném megmutatni a következőt – kezdte Vladár. Komolyan, mindenki felém fordult. Pedig Vladár nem is mondta a nevem. Ez nem ér. – Azt hiszem, ezt kommentálnom sem kell – emelte meg hirtelen a fehér lapot, amin az égvilágon semmi nem volt. Összehúzott szemmel figyeltem a vakítóan fehér papírt, de tudtam, hogy a java csak most jön. – És ez még nem minden – tette hozzá, és hirtelen kinyitotta a képeslapot. A belső oldalon vastag, fekete filccel ez állt: "Szeretettel"."

 

"– Renáta! Végtelenül szerencsétlen képet vágsz!                                        – Kösz – nevettem el magam kínosan.                                                          – Tudod, mit mond nekem az edzőm, ha verseny előtt meginog az önbizalmam? – kérdezte. Megráztam a fejem, mire megragadta a két vállam, szembefordított magával, és az arcomba ordított.                          – Mit sírsz, mint egy gyerek? Szedd össze magad! Szánalmasan festesz, sőt, a szánalmasnál is szánalmasabban! Most összeszeded magad, kimész oda, és megmutatod, hogy mire vagy képes! A kétségbeesett arckifejezéseddel nem érsz el semmit! Azért nem adnak díjat! Vagy ezt akarod? Akkor indulj a szánalomversenyen!                                           Kinga úgy ordította ezeket a szavakat a fülembe, hogy komolyan megrettentem.                                                                                                – Na, mit gondolsz? – kérdezte kicsit normálisabb hangsúllyal.                  – Hogy az edződ őrült! – nyögtem ki."

 

 "– Hű – szólt Virág a mikrofonba, mire többen nevetni kezdtek. – Ez annyira klassz! Csak nem tudom, hol a jelmezem fejrésze – tárta szét a karját szomorkodva.                                                                                      – Itt vagyok! Itt! – kiáltotta Dave. Az egész suli egy emberként fordult felé, aztán Ricsi és Cortez odakísérte a színpadhoz. Fellökték Dave-et a színpadra, aki odaállt Virág mellé. – Az a helyzet, hogy rászorult ez az izé a fejemre. Nem tudom levenni – mondta a mikrofonba."

 

"– Mit gondolsz, képes vagy lerajzolni egy fát? – suttogta. 
– Aha, fát tudok. Csak az a baj, hogy négy vonalból – feleltem, aztán gyorsan lefirkantottam a „fámat” egy papírfecnire, és megmutattam. Ricsi pislogás nélkül meredt rá, majd olyan hangosan felröhögött, hogy mindenki felénk fordult." 

 

 "– Dave, a lényeget – szólt rá Cortez.                                                              – Jól van – rázta meg a fejét idegesen. – Ezzel azt akarom mondani, hogy két műszaki áruházban, egy kávézóban, apám munkahelyén és egy pizzériában jártam tegnap, ezzel a hátamon! – tartott felénk egy sárga jelölőcetlit, amin vastag filccel ez szerepelt: ,Jó nagy hülye vagyok”. Automatikusan elnevettük magunkat, Dave pedig összehúzott szemmel meredt Zsoltira.                                                                                             – Tudom, hogy te voltál! Még visszakapod!"



"- Ezt a kezembe nyomta, mielőtt kiviharzott a házból – nyújtott felé anyu egy könyvet. 
Szomorúan elvettem és megnéztem a borítóját. Egy könyvtári könyv, John Lennon életéről, franciául. 
– A fenébe, Arnold könyvet is hozott nekem, én meg így 
viselkedtem – motyogtam szomorúan. 
– Igen – veregette meg a vállam anyu. – De ezt Cortez hagyta itt."

 

"– Ne már! Szerdán duplamatek, duplafizika? Ki készítette ezt az órarendet, Hannibál Lecter? – üvöltötte Zsolti totál kiakadva."

 

 "Kinga terve szerint úgy lett volna a dolog, hogy én kezdem, rohanok, mint az őrült, átadom Virágnak a botot, ő is rohan, mint az őrült, végül a saroknál átadja Kingának, aki amúgy is őrült, tehát csak rohan."

 

"Újabban verseket írok. 
Íme egy gyöngyszem: 
„Ott áll, Ő, Máday Emilia, feje mindig lila. 
Ugyan Emilia, ne legyen ránk pipa!" 
By: Nagy Zsolt"

 

"– Felmayer, jelents! – szólt rá Dave-re [Gondos]. 
Dave komótosan feltápászkodott és körbenézett. 
– Tanárnőnek jelentem, minden rendben – forgolódott. Gondos szemöldöke felszaladt, szinte felért a piros, egybefésült hajáig. 
– Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik? 
– Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik."

 

 "– Hogyhogy nem látsz? – lépett hozzá Arnold. 

– Túl sötét – nyújtotta a távcsövét Virág. Arnold belenézett, majd egy pillanat múlva leengedte a kezét. 
– Virág. Itt egyedül te vagy sötét – közölte, és levette a távcső elejéről a védőkupakot."

 

"– Adomány? – vonta fel a szemöldökét Kinga. 
– Az NBL kártyákat annak szántam – közölte Cortez. 
– Kevés – tárta szét a karját Kinga. 
– Mi kell még? 
– Személyesebb. Amiért ölni tudnának a suliban. 
– Mondjuk, egy póló? – kérdezte Cortez elég fura arckifejezéssel. Kinga szeme felragyogott. 
– Óriási! Sőt, add, ami rajtad van! 
– Mivan? – röhögte el magát Cortez hitetlenül. 
– Ez az! – csettintett Kinga. – A suliban a lányok egymásra licitálnának egy pólódért, ami volt rajtad! Add ide! 
– Te beteg vagy! – rázta a fejét Cortez. Kinga elindult felé, ezért Cortez hátrálni kezdett. 
– Mi az? Rágózol? Köpd ki, ebbe a zsepibe! – matatott Kinga a zsebében, és előhúzott egy csomag pézsét."

 

"– Miért Jalapeno a neve az együttesnek? 
– Mert a Red Hot Chilli Peppers már foglalt volt."

 

"– Nagy, befejeznéd az evést? 
– Tanár úr, megszárad a kakaós csigám! – mondta Zsolti teli 
szájjal. 
– Elteszed! 
– Még egy hari! 
– Még egy, de aztán elteszed! – rázta a fejét Kardos hitetlenkedve. 
Zsolti egy másodperc alatt végiggondolta az egészet, szerintem 
elképzelte a megszáradt szélű csigát, így inkább úgy döntött, hogy 
egy harapással megeszi. Elképesztő, sikerült az egészet begyűrnie, 
bár néhol kilógott, ott még az ujjával megpróbálta benyomkodni a 
szájába."

 

"Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott. A döbbenettől reagálni sem tudtam, de amikor egy pillanatra megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt! Te jó ég! Ott álltunk, szétfagyva, petárdazajjal körülvéve, az eget betöltő tűzijátékok alatt, és megcsókolt!"



"Ne mondd, hogy kaptál egy egyest! – hüledezett anyu. Nem mondtam. 
-Kettőt – vallottam be…"

 

"-Most csapjunk le rájuk. Állítsuk őket kész tények elé! Földrajzórán! 
-Kinga, állj le! – ráztam a fejem. – Valamiért még nem mondták el. Szerintem senkinek. Úgyhogy hagyjuk őket. 
– Hagyjuk? De hát kiderült! Ez elképesztő! Pósa? És Virág? El kell mondanom mindenkinek! 
– Nem! 
-Renáta, olyan ünneprontó vagy! 
-Pont nem vagyok! – vágtam rá. 
-Cortez! – kiáltotta el magát Kinga, mire összerezzentem. Furák ezek a kitörései. 
-Mi van vele? 
-Faggassuk ki! 
-Ne, hagyd! 
-Gyere már – ragadta meg a karom, és visszarángatott a terembe. 
Cortez éppen zenét hallgatott a telefonján, amikor szó szerint lefékeztünk előtte. Kérdőn nézett fel ránk. 
-Mit tudsz? – förmedt rá Kinga. 
-Tessék? – kérdezte döbbenten. Jogos volt a csodálkozása. 
-Ricsinek van barátnője? – tért Kinga a tárgyra, és csípőre tette a kezét. Ez volt a „rettegett Kinga” póz. 
-Ja, azt hiszem – vonta meg a vállát Cortez. 
-Ismered? 
-Miért? – kérdezte, és miközben felállt, eltette a telefonját. 
-Mert mi tudjuk, hogy kivel jár. 
-Én is – mondta Cortez nyugodtan. 
-És szerinted ez nem furcsa? 
-Nem. 
-A fenébe, hogy te mindig ilyen bőbeszédű vagy! – kiáltott rá mérgesen Kinga. 
-Most erre mit mondjak? Az ő dolguk. Majd ha akarják, elmondják. 
-Én is ezt mondtam – vágtam rá. Cortezzel Kingára néztünk, aki csak nem nyugodott le. 
– Jogom van tudni! 
– De hiszen tudod – mosolyodtam el. 
– Jogom van nyilvánosan tudni -érvelt Kinga. 
– Elmondják, ha akarják. 
– Te hogy bírod ki, hogy nem mondod el senkinek? Hogy nem kezdesz el üvölteni a folyosón? – nézett Kinga Cortezre. 
-Szerintem, mert normális vagyok – válaszolta ösztönösen, én pedig elnevettem magam. 
Kinga tovább dúlt-fúlt, én pedig összemosolyogtam Cortezzel."

 

 

"Név: Antai-Kelemen Ádám 
Magamról: aha, jó… 
Érdeklődési kör: az égvilágon semmi nem érdekel…"

 

"Még egy pillanatra a robogón ülő Cortezre pillantottam, aki mosolyogva rágózott, és fél szemöldökét felvonva engem nézett. Kicsit menő volt. Kicsit… 
– Reni? – kérdezte. 
– Igen? – kérdeztem vissza döbbenten. 
– Jössz velem? 
– Nem! – szólt vissza Arnold helyettem, mire mindenki kérdőn felé fordult. 
– Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek – mondta Cortez, és újra rám nézett. 
– Kezdődik az olvasókör… – hebegtem, de ez nem tűnt túl népszerű válasznak, egy csomóan 'húúú'zni kezdtek. 
– Oké – tette fel a kezét Cortez, és röhögve odafordult egy csoport végzőshöz. 
– Jó – mondtam hirtelen…"



"– Beülhetek a Télapó ölébe? – kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk. 
– Vert már pofán krampusz? – kérdezett vissza Kinga reflexből."

 

"– Hát…végzősök lettünk. – mondta Zsolti már most nosztalgiázva. 
Kérdőn néztünk össze. 
– Még csak tizenegyedikesek vagyunk. – törtem össze az álomképét könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott. 
– Ez kész. – vihogott Ricsi, amikor Zsolti szitkozódva elismerte, hogy igazam van. 
– Mégis, hogy gondolhattad, hogy végzősök vagyunk? – kérdeztem hitetlenül. 
– Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy mostanra elhitte, hogy elmúlt 18. – magyarázta Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés."

 

 

"– Hé, nem tudjátok, hogy hol kell kérni a belépőkártyát? – állt meg előttünk egy laza, kilencedikes fiú. A társaságunk egy emberként fordult felé, de mielőtt még normális választ adhattunk volna, Ricsi megelőzött minket. 
– Figyelj, bemész az aulába, és ott áll egy nő a szobor mellett. Majd ő eligazít – vágta rá visszafojtott mosollyal. 
– Kösz – biccentett az elsős. 
– De, hallod – szólt közbe Zsolti nyugodtan tegezd le, őt mindenki csak Emikének hívja – bólogatott vadul. 
– Oké. 
– Ha esetleg elkezd ordítani, ne is törődj vele. Kicsit bolond – tette hozzá Dave."

 

"– Megkérném a mélyen tisztelt társaságot, hogy a közösségi oldalakon azonnal írják át az iskola nevét! Ez nem humoros! – förmedt rájuk.
– Miről van szó? – suttogtam Virágnak. 
– Hihi – kezdte olyan „virágosan” a mesélést. Amúgy semmi extra, csak a fiúk átírták a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumot Szent Johanna Rehabilitációs Klinika és Elmegyógyintézetre."

 

 

"– Anyu? Apu? Valaki? – kiáltottam, de a ház tök sötét volt. Amúgy a „valakit” nem tudom, miért mondtam, mert tuti, hogy ha a valaki visszaszólt volna, akkor szívrohamot kapok."

 

"– Hová rohansz ennyire? 
Megperdültem a tengelyem körül, és zakatoló szívvel meredtem Cortezre. Ott állt, a kerítést támasztva, zsebre dugott kézzel, laza mosollyal az arcán. A pillantásától totálisan megsemmisültem, és semmi mást nem hallottam, csak a fülemben zúgó vért. Ellökte magát a kerítéstől, és felém lépett. Megfogta a karom, magához húzott, és ráérősen megcsókolt."

 

 

"– Melyik szeptember 8.? 
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem. 
– Kilencedikben – mondtam halkan."

 

"– Csehov – szólt rá türelmetlenül Kardos. 
– Jó, megvan – csettintett Zsolti. – Szóval Csehov: A Sas – kezdte, én meg a szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Kardos az orrát dörzsölgette, Kinga pedig elkerekedett szemmel fordult hátra. 
– Az Sirály, te barom! – förmedt rá. Zsolti átgondolta a dolgot, végül megvonta a vállát. 
– Na és? Madár-madár."

 

 

"Az ofő mosolyogva belépett , és kicsit meghatódva nézett végig rajtunk. 
– A 11/B – szipogta. 
– Tanár úr, jó nő lesz az osztálytársunk? – üvöltötte be Robi, mire mindenki felröhögött. 
– Parancsolsz? – nézett rá kérdőn Haller. Ennyit az érzelmekről. 
– Tényleg, ki jön Neményi helyére? – kérdezte Zsolti. 
– Ú, úúú! – csillant fel Virág szeme. – Edward! Jöjjön Edward! 
– Értsd már meg, hogy Edward Cullen nem létezik – fogta a fejét Kinga. 
– De miért? Most kéne egy osztályba járnia velünk. Ő is tizenhét… – vitatkozott Virág. 
– Virág, te vagy a világon a legostobább ember – jelentette ki Kinga."



"A gondolataimba merülve ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült aBasket Case, én meg azonnal felvettem a telefont. 
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj, Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam. 
– Pisti? – kérdezte nevetve. – Pistivel csalsz meg? 
– Mi bajod Pistivel? 
– Á, nem, semmi. Biztos jó arc."

 

" – Jó. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor."

 

"– Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte Cortez, megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom. 
– Igen? – vigyorogtam önfeledten. 
– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is. 
– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm. 
– Ja, gondoltam, hogy erre nem vagy felkészülve. 
– Hozzászokom a gondolathoz. Menni fog. Erős vagyok."

 

"– Tisztelt tizenkettő bé – sétált ki hozzánk Máday. 
– Máday néni! Csokoládé! – kurjantotta Zsolti. Ő a barátait általában úgy köszönti, hogy „csoki”, de ha felnőttel van dolga, akinek meg szeretné adni a tiszteletet, akkor udvariasan azt mondja, „csokoládé”. Valóban, az úgy tényleg sokkal megtisztelőbb."

 

"– Ozzy! – ismételte Andris. 

– Az ki? – kérdezte Gondos, valami cukrot (esetleg) atomot rágcsálva. 

– Ozzy, az új diák. – szállt be Robi a szívatásba. 

– Ki az új diák? Te vagy az? – kérdezte Gábortól, aki furán nézve a tanárnőre végül bólintott. – Akkor, állj fel szépen, és mutatkozz be a többieknek, Ozzy – utasította Gondos. Gábor rezzenéstelen arccal felállt és körbefordult. 

– Sziasztok! – üdvözölt minket. 

– Szia, Ozzy! – kiáltottuk tökéletesen egyszerre. 

– Honnan jöttél fiam? – faggatta tovább a tanárnő. 

– Otthonról – válaszolta Gábor. 

– Ez az Ozzy egy igazi Humor Harold. Muhahaha. – röhögött erőltetetten Zsolti, és az asztalt csapkodta. 

– Most Ozzy vagy Harold? – kapkodta a fejét Gondos. 

– Harold Ozzy! – segítette ki Ricsi. 

– Köszönöm, Richárd. – lapozott Gondos a naplóban. – Ezek a nevek! Kikészítenek. Ozzy, Cortez, Mat…Mats…micsoda? 

– Matsuda Okistugu – segítette ki a tanárnőt Macu. 

– Te honnan jöttél fiam? – döbbent le Gondos. Elképzelhető, hogy ennyire nem figyelt ránk??? 

– Én? – csodálkozott Macu. 

– Ő a japán cserediák – közölte Dave. 

– Nem is tudtam, hogy az iskolánk cserediák-programban van Japánnal – ámult a tanárnő. (…) 

– Persze! Macu Japánból érkezett. Cortezt meg Mexikóból kaptuk kölcsön. – kamuzott tovább Zsolti. 

– Igaz ez, Cortez? – ráncolta a homlokát Gondos. 

– Si."

 

 

 

"Mindig azt hittem, hogy az első napok voltak a legnehezebbek. Tévedtem. Az utolsók azok."

 

 

 

"„Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán” 

„Tisztelt Tanár Úr! A fiam valóban beteg. Elmebeteg. Bernáthné” "

 

 

 

"Búcsú Máday nénihez

 

A búcsú oly drámai, 

Mint mikor elvesznek a fájljai, 

A módszere kissé spártai, 

De nem tudnám önt bántani.

 

Most elmegyek tanulni más tárgyait, 

De örökké szeretni fogom, Máday! – (néni)"

 

 

 

 

 

 

"Átugrani Cortezhez? Egy pillanatra lefagytam és a szám szélét rágva néztem végig magamon.
- Mire vársz? - kapta fel a táskáját Ricsi, és már nyitotta az ajtót.
- Jó vagyok így? - csúszott ki a számon, és szinte azonnal elvörösödtem. Ricsi felvont szemöldökkel nézett rám.
- Mi van?"
A Szent Johanna gimi 2. - Együtt

 

 "- Első kérdésem. Miért Jalapeno a neve az együttesnek?
- Mert a Red Hot Chilli Peppers már foglalt volt - vágta rá Cortez, mire mindenkiből kitört a röhögés."
A Szent Johanna gimi 3. - Egyedül
 
"- Csókolom, Máday néni! - intett Zsolti a Jeanne d’Arc-szobor mellett álló igazgatóhelyettesnek. - Hétfőre kiderítem, hogy távoli rokonságban állunk-e egymással.
- Az kéne még nekem - sóhajtott Máday.
- Miért? Legyen a rokonom! Fogadjon örökbe! Nem bírok maga nélkül élni!"
A Szent Johanna gimi 8. - Örökké
 
"- Emo, hagyjál már. Nem azt kapod karácsonyra - vihogott Ricsi.
- Akkor egy kis zsiráfot? - ugrándozott Virág.
- Honnan szedjek neked kis zsiráfot? Még nagyot se tudok, nemhogy kicsit - fogta a fejét."
A Szent Johanna gimi 5. - Remény
 
"- Hogy haladsz az ajándékkészítéssel? - kérdeztem, miközben felvágtuk a baguette-eket kis karikákra.
- Természetesen kész vagyok. Bár elég komoly fejtörést okozott, hogy egy egyéniség nélküli embernek mit készíthetnék…
- Kit is húztál?
- Téged."
A Szent Johanna gimi 3. - Egyedül
 
"- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt."
A Szent Johanna gimi 5. - Remény
 
 
 

 



 
,,Minden KEZDET nehéz de,

EGYÜTT  semmi sem lehetetlen.

Ha EGYEDÜL érzed magad,

A BARÁTOK  mindig eszedbe jutattják,hogy nem vagy egyedül.

Véggül mindig van REMÉNY egy boldog befejezéshez.''
----------------------------------------------------------------------------------------
Idézetek:A digitális fotó ugyan nem sárgul el, de a régi barátságok igen. Vajon mindenkivel így történik majd? Szétszéledünk érettségi után, és egyszer csak elfelejtjük egymást? Vajon elmúlik minden, ha végzünk? Vagy erősebb a barátságunk, mint az épület, ami összezár minket?

SzJG7-Útvesztő, 199. oldal ♥
**************************************************************************************
"Tisztelt Szülő! A fia szörnyen neveletlen! Gondos tanárnő"
"Tisztelt Tanárnő! Tudom. Harasztiné"
**************************************************************************************
"Tisztelt Szülő! A fia betegségre hivatkozva távozott az órámról! Kardos Kálmán"
"Tisztelt Tanár úr! A fiam beteg, Elmebeteg. Bernáthné"
*****************************************************************************************-Jó. Gondolj.
-Oké, megvan - bólintottam.
-Google?
-Neeem! De ne kérdezz rá, az úgy nem ér!
-Jó bocs. Akkor folytassuk. Tárgy?
-Igen.
-iPod?
-Neeeeem. De nem játszom veled! - nevettem el magam
-Na, csak még egyet.
-Oké, de ne kérdezz rá.
-Nem fogok. Szóval tárgy. Kicsi, mint egy iPod?
-Nem.
-Akkora mint egy iPhone?
-Nem.
-Aha. Rákérdezek.
-Biztos?
-Biztos.
-Jó, kérdezz.
-Amire gondoltál, az egy iPad!
-Dave... - sóhajtottam, mire érdeklődve meredt rám. - Igen, az - legyintettem.
-Tudtam. Egyszerűen jó vagyok - büszkélkedett
-Pontosan - veregettem meg a vállát. Egyébként kenyérsütőre gondoltam, de tökmindegy
****************************************************************************************



-Abban mi van? - mutatott Máday a szekrényben levő tokra.

Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
-Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet - kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. - Ebben a gitártokban... - folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle "most megvagy!" nézéssel figyelte az eseményeket. - Senki ne ijedjen meg - figyelmeztetett minket Cortez -, de ebben egy gitár van - mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét



*****************************************************************************************
Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem.
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a
dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.

 

 

 

van, amit a szülők jobban tudnak. Van, amikor a legjobb barát sem tudja elérni, amit egy anya igen. És van, amikor úgy érezzük, a helyzet, amibe kerültünk, meghaladja a tudásunkat, és csak egy felnőtt adhat rá elfogadható tanácsot

 

 

 

 

 

felnőttnek lenni annyit jelent, hogy visszamenőleg akár hat évre is egymás fejéhez vághatunk dolgokat

 

 

 

 

 

szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri

 

 

 

 

 

A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? (…)
– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz.

 

 

 

 

 

Ó, a kamaszbánat – bólintott apu merengve.
– Igen, az milyen kedves tud lenni! – értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik “mókásnak” tartják, hogy éppen meghasad a szívem.

 

 

 

 

 

Bábel !!!!

 

 

 

 

 

Tudtam, hogy gondolatban már mind megérkeztünk, mert a következők hangzottak el: 
– Jövök, Bábel feszt! – bólogatott Napsi.
– Jövök, Atesz! – tette hozzá Abdul.
– Jövök, csajok! – csatlakozott Szasza.
– Jövök, Anthony Kiedis! – suttogtam izgatottan.
– Jövök, orvosi sátor! – ábrándozott Hipó.
– Jövök, kannás bor! – szólt a punk."
"– Jó, persze. Ezek megtaláltak egy kétcentis tornacipő medált, Boldi negyvennégyes bakancsa meg köddé vált – értetlenkedett Szasza a vízben kotorászva."

"– Hipó, ülj vissza – kérleltem. 
– Jól vagyok itt így – álldogált, és nagyon úgy tűnt, hogy esze ágában sincs visszaülni. 
– Pápáig állni fogsz? – csóváltam a fejem. 
– Ne má'. A Vatikánig megyünk? – csodálkozott Szasza. 
– Te hülye vagy – röhögött fel Napsi."

"– Bius, én megyek – köszörültem meg a torkom, a húgom széktámláját bámulva. Semmi. – Bius, elköszönni jöttem – próbálkoztam újra. Á, lehetetlen. Vettem egy mély levegőt, és bedobtam az adu-ászt. – Bius, Justin Bieber áll az ajtóban. 
Erre persze pörgött a szék, és már felém is fordult napfényt idén nyáron nem látott arcú húgom. A kamaszokkal könnyű, bármit mondasz, nem reagálnak, azonban vannak kódolt nevek és kifejezések, amikre még álmukban is kipattan a szemük. Facebook, One Direction, McDonald's vagy éppen Justin Bieber. És tényleg bejön."

"„I don'T ever vanna FEel, lájkájdiddeddeéj… but taKe me too the place I lovE, tékmididdéj” 
AsszeM elrontottaM a szövgtet grin hangulatjel"

"Latter Zsófia új fényképet töltött fel a Bábelfeszt albumba. 
Dr. Dabil Foruk és tizenegy további ember kedveli ezt. 
54 komment 
Kocsis Hipó Márton Hol vagy Zsófi? 
Herczeg Napsugár Mi ez, egy mező? 
Kocsis Hipó Márton Én nemtom'. 
Kiss Szabolcs Szasza Emberek. Zsófi elgyalogolt az Alpokig? grin hangulatjel 
Latter Zsófia Milyen Alpok? Milyen mező? Itt ülök a… fogalmam sincs, hol.
Herczeg Boldizsár jódlizol,mi? 
Latter Zsófia Igen, Boldi, egy tehén mellett. Itt vagyok a mosdók mögötti réten. 
Abdul Farouk Milyen rét? 
Kiss Szabolcs Szasza Milyen mosdó? 
Latter Zsófia A térkép jelöli. 
Herczeg Napsugár Milyen térkép? 
Kocsis Hipó Márton Én megtaláltam. 
Latter Zsófia Tényleg? Nem látlak, várj integetek. 
Kocsis Hipó Márton Mármint a térképen találtam meg. 
Latter Zsófia Ja. Oké. 
Dr. Dabil Farouk Milyen a fesztivál, gyerekek? 
Latter Zsófia Köszönjük, szuper! grin hangulatjel 
Kocsis Hipó Márton Farouk doktor! Jó napot! Ég a torkom! 
Dr. Dabil Farouk Csak ég vagy kapar is? 
Abdul Farouk Apu, ne kommentelj már a barátaim képeihez, tiszta ciki!"
"Plusz bökkenő, hogy Napsi elképesztően könnyen lesz szerelmes, viszont mindig olyanba, akit nem kaphat meg, ezért aztán nem sok barátja volt eddig. Ha fel kéne sorolnom, hány kapcsolata volt, a szám a nullához közelítene. Ha azt kéne felsorolnom, kibe volt már „őrülten szerelmes", az már eltartana egy darabig. Énekesek, színészek, a fizikatanárunk, Károly bá' (még általánosban), „srác a metróról", „srác a klipből", a krétai „napágy-visszapakoló" fiú, Ryan Gosling… Hát, igen. Végeláthatatlan a lista."
"Ott vagyok, ahol a madár se jár. Csak BoldiZsááár"

"– Mi ez, egy elefánt? – vágta magát hasra Szasza, és a fejére húzott mindent, amit a sötétben ki tudott tapogatni. 
– Te könnyen beszélsz, nem melletted fekszik – suttogtam a két fiú közt nyomorogva. Az egyik úgy horkolt, mint egy dinoszaurusz, a másik meg másodpercenként fészkelődött, azzal ment az agyamra. 
– Attól még hallok – dobálta le a fejéről Szasza a cuccokat. 
– Szerinted a többiek alszanak? – kérdeztem, felé fordulva. A válaszát nem hallottam, mert Abdul éppen kifújta a levegőt, mindezt olyan hangon, mint egy gőzhajó. 
– Lökd már meg a fejét! – utasított. 
– MI? Nem lökdösöm, alszik- feleltem. 
– De béna vagy – tápászkodott fel, majd áthajolva rajtam, és egyúttal belekönyökölve a bordámba, egy erős csattanást hallottam. 
– Te felpofoztad? – tartottam vissza a röhögésemet, aztán, mivel Abdul megébredt, mozdulatlanná dermedtem, és Szaszával együtt úgy tetem, mintha békésen aludnánk. 
– Hmmm – tűnődött el Abdul hangosan, én meg összeszorított fogakkal koncentráltam, nehogy felröhögjek. Ez nem volt könnyű, mert Szasza a sötétben megmarkolta a hálózsákom mellett pihentettet kezemet, ami persze annyira nevetésre ösztönzött, hogy majdnem megfulladtam. A következő percben azzal hülyültünk, hogy egymás kezét szorongattuk, megpróbálva lebuktatni a másikat. 
(…) 
Bambán pislogtam felé, Boldi viszont ügyet sem vetett rám, hanem óriásit sózott Abdul hálózsákjára, aki azonnal megébredt. 
– Megörültél? – kérdezte rekedten. Nem csoda, hogy elment a hangja, többórás koncertet adott a tudta nélkül. 
– Ember! Most aztán fejezd be a vonyítást, pitymallik odakint! – szólt durván. 
– Hallod! Te pofoztál meg? – ébredt fel teljesen Abdul. 
– Nem, de foglak! – húzta vissza a cipzárt Boldi, és visszament aludni. 
– Abdul, szerintem csak álmodtad – suttogtam óvatos mosollyal. 
– Lehet – vonta meg a vállát. – Jó éjt, Zsófi!"

 

 

 

 

 

 

 

vissza szjg 

 

 

 

,Minden KEZDET nehéz de,
EGYÜTT semmi sem lehetetlen.
Ha EGYEDÜL érzed magad,
A BARÁTOK mindig eszedbe jutattják,hogy nem vagy egyedül.
Véggül mindig van REMÉNY egy boldog befejezéshez. És amikor megint egy ÚTVEESZTŐHŐZ érsz, gondolj azokra, akik ÖRÖKKÉ veled maradnak." 
Minden könyv elején vannak idézetek hát most ezzekből egy kicsit: 
EGY GIMI,AHOVÁ MINDENKI SZíVESEN JÁRNA!
EGY SOROZAT, AMI ITT ÉS MOST JÁTSZÓDIK!
SRÁCOK.AKIK OLYANOK, MINT TE!
A TÖRTÉNET RÓLAD IS SZÓL!
GIMISEK,AKIK VELED EGYÜTT NŐNEK FEL!

És most jöjennek a könyvből. (Nem idő rendi sorrendbe lesznek!)
,, - Meg vársz? -kérdezte halkan
- Két és fél éve mást sem csinálok - feletem mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt.'' - Remény smile hangulatjel


,, - Ez mi volt? - kérdezte Cortez elkerekedet szemmel
-Meg fogtam egy szúnyogot.- feleltem büszkén
És akkor megtört a jég,Cortez elröhögte magát.'' - Barátok smile hangulatjel

,,Elfordítottam a fejem,hogy odanézzek.
és akkor...És akkor történt,hogy először megláttam 
Antai-Kelemen Ádámot,,Cortez" - Kezdet smile hangulatjel

-Tessék ide ülni - kérlelte Zsolti a dokit, aki végül csatlakozott hozzánk, és lazán elhelyezkedett a fűben, felhúzott térdeire kulcsolta a kezét és türelmesen hallgatta Zsoltit. - Szóval a visszatérő rémálmom. Bejövök a suliba és Máday habzó szájjal üvölt, vérben forognak a szemei és...
-Zsolti, ugye? - szakította félbe a doki.
-Ja.
-Szeretettel várlak szeptemberben. Megkapod a hétfő délutánokat.
-Nemáár, csak vicceltem - röhögött fel Zsolti.
-Én is - biccentett a pszichológus.

(Reni vs. Dave barkochba)
-Jó. Gondolj.
-Oké, megvan - bólintottam.
-Google?
-Neeem! De ne kérdezz rá, az úgy nem ér!
-Jó bocs. Akkor folytassuk. Tárgy?
-Igen.
-iPod?
-Neeeeem. De nem játszom veled! - nevettem el magam
-Na, csak még egyet.
-Oké, de ne kérdezz rá.
-Nem fogok. Szóval tárgy. Kicsi, mint egy iPod?
-Nem.
-Akkora mint egy iPhone?
-Nem.
-Aha. Rákérdezek.
-Biztos?
-Biztos.
-Jó, kérdezz.
-Amire gondoltál, az egy iPad!
-Dave... - sóhajtottam, mire érdeklődve meredt rám. - Igen, az - legyintettem.
-Tudtam. Egyszerűen jó vagyok - büszkélkedett
-Pontosan - veregettem meg a vállát. Egyébként kenyérsütőre gondoltam, de tökmindegy.

-Jól van, Ren, legutolsó - mosolyodott el. Megálltam Cortez előtt, aki átölelte a derekam, én meg nekidőltem, és rátettem a kezem az övére.
-Számolok. Egy, kettő, há...- kezdte az ofő.
-Was kosted das zimmer? - üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez ilyen kép lett. smile hangulatjel

-Abban mi van? - mutatott Máday a szekrényben levő tokra.
Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
-Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet - kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. - Ebben a gitártokban... - folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle "most megvagy!" nézéssel figyelte az eseményeket. - Senki ne ijedjen meg - figyelmeztetett minket Cortez -, de ebben egy gitár van - mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét.

-Milyen iskola ez?
-A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium-mondta büszkén.
-Kisegítőőő!-üvöltötte Ricsi.
-Pósa, egy hangot se halljak!
-De méér'? Nem szégyen ez!-bandzsított Zsolt..

" Ezután meghallgattuk a tévében az igazgató, Mounseur Borrel beszédét, ami annyiból volt izgibb, mint a tavalyi, hogy egy légy rászállt a hajára, és azt hessegette. Miután Máday szó szerint kilökte a képből, következhetett az igazgatóhelyettes asszony és a házirend-módosítás. A légy nyilván nem tudta, hogy kivel van dolga, így Mádayt is megpróbálta megzavarni. A teremben Dave jóvoltából (aki rögtön magára vállalta a buki szerepét) elkezdődtek a fogadások, "Máday vs Légy" címmel. Talán ez volt a legemlékezetesebb évnyitó. Mellesleg Máday nyert, mert egy gyanútlan pillanatban a kezében tartott vaskos házirenddel kilapította a legyet. Itt ért véget a móka, illetve számunkra. Kinga egy kicsit tovább hőzöngött, és mindenképpen értesíteni akarta a Green Peace-t, hogy az ig.helyettes állatkínzó. smile hangulatjel "

Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett: 
- Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben - mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra se engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt. Ez nem olyan volt, mint a szilveszteri. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal bátrabb, és sokkal igazibb volt. heart hangulatjel heart hangulatjel heart hangulatjel

 

"... Cortez leguggolt az emelvény szélén, és közel hajolt hozzám.
- Mit csinálsz itt? - üvöltötte.
- Jöttem - vontam meg a vállam. - A többiek is itt vannak. Látod, ott lökdösődik Kinga a stúdióssal - mutattam az ajtó felé.
Cortez mosolyogva odapillantott, aztán mélyen a szemembe nézett.
- Köszi - mondta, de a hangzavarban csak a szájáról tudtam leolvasni.
Zavartan megvontam a vállam, mire... mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
...
Valentin-buli: 5/5* - nagyon-nagyon klassz volt a hangulat."


Renáta Rentai: "Kardos:Kinga .Tudsz ikszelni bal kézzel,vagy szeretnél halasztani?
-Már elnézést-csattant fel Kinga .-Nem szeretném,ha gipszem miatt hátrányos megkülönböztetésben lenne részem!Tudok ikszelni bal kézzel,és biztos,hogy így is jobb eredményt fogok elérni bárkinél!
-Rendben,nyugodj meg kérlek-riadt meg Kardos.
Lenéztem a lapomra,és gyorsan neki is láttam.Már majdnem negyedórája tartott a nyelvtanóra,amikor Zsolt kérdőn felnézett.
-Hogy írjuk azt hogy "pálya"?
-P-vel-vágta rá Dave .Mindenki felnevetett,de Kardos azonnal elcsendesített minket egy laza "még egy szó,és beszedem!"felkiáltással."

Renáta Rentai: "Két banános muffinnal és egy csokis csigával mentem ki a suliból,és úgy döntöttem,hogy a lépcsőn ülve eszem meg,elvégre nem rohantam sehová.Még csak a papírt szedegettem le a sütiről,amikor Macu telepedett le mellém.
-Banános muffint?-nyújtottam felé az egyiket.
-Köszivette el,és ő iselkezdte kibontogatni.-Zenét?-nyújtotta felém aa fél fülhallgatóját.
-Köszi-vettem el,és bedugtam a fülembe,majd némán hallgattuk a Linkin Parkot.
Hát,így ücsörögtünk a suli előtt,Macu,a kirekesztett vagy inkább még be nem fogadott osztálytársunk,és én,aki Arnold távozása óta csak keresem a helyem.Ja,meg a muffinok. ők is ott voltak."

 


"-Hát, akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi - motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott.
-Féltékeny vagy? - kérdezte elfojtott mosollyal. 
-Nem - vágtam rá kapásból. - Kéne? - kérdeztem vissza némi töprengés után.
-Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni...
-Ez nagyszerű - mondtam elkerekedett szemmel, és úgy éreztem, végem van, mindjárt elbőgöm magam.
-Segítek neki angolból, mert iszonyat béna - tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam..."


– Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem.
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a
dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.


- Persze! Macu Japánból érkezett. Cortezt meg Mexikóból kaptuk kölcsön – kamuzott tovább Zsolti. 
- Igaz ez, Cortez? – ráncolta a homlokát Gondos. 
- Si – intett Cortez, mire a tenyerembe temettem az arcom. Ezek megőrültek.


– Oké, és mire jutottatok? – kérdeztem halk, a kelleténél
vékonyabb hangon.
– Semmire – felelte azonnal. – Megint elmagyaráztam, hogy nem
megyek amerikai egyetemre...
– Huh. És erre ők?
– Megint téged hibáztattak. – Szeretem, ha olyanok utálnak,
akikkel még fél percet sem találkoztam. Mindegy, kibírom.
– Valakit okolni kell – ismertem be, próbálva szépíteni a
helyzetet.
– Szerinted hagytam? – kérdezte elképesztően kedves hangon,
és szinte láttam magam előtt azt az óvatos mosolyát, amitől
rendszerint elájulok. A választ magamtól is tudtam. Cortez
senkinek nem hagyja, hogy bántson.
– És akkor most? – Reméltem, hogy azért a végére tartogat
valami pozitív hírt is. Mondjuk, hogy végül a szülei belátták,
hogy Cortez felnőtt ember, aki tud dönteni a jövőjéről egyedül
is. És például elnézést kértek (?), megölelték egymást, és happy
end. Na, persze.
– Elmentek egy szállodába, hétfőn meg visszarepülnek...
– Nagyon sajnálom – suttogtam.


' ­­- Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? - suttogta halkan.
- Igen - bólintottam bele a vízbe az állammal.
- Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél, azon amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem - fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
- Ez mikor történt? - kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon.

Kinga: A ló lovas nélül is ló de a lovas ló nélkül csak egy ember. 
Ricsi: Kinga ezt csak neked a deszka deszkás nélkül is deszkás de a deszkás deszka nélkül elesik. :DD

Reggel felkeltem . Ez minden , ami a mai napomban pozitívum . Utána pedig minden összeomlott . Életemben másodszor csókoltak meg , és teljesen értelmét vesztette számomra a barátság kifejezés .

 

A sulirádióban elhalkult a zene, és a stúdiós hangja szólalt meg.
-A következő szám Pósa Richárdnak, becenevén kis Einsteinnek szól,ezzel kívánunk sok sikert a kémia versenyéhez!
A rádió hangszóróiból felcsendült egy Green Day- szám, miközben az árkádok alatt álló Ricsi Dáviddal és Zsoltival kezdett kiabálni.
-Ez nem vicces hanem rém ciki!- magyarázta, miközben az udvaron mindenki őket figyelte.
-Felmayer!- kiáltotta Arnold a fejét rázva. Dávid kérdőn felénk fordult.- Einstein fizikus volt te szerencsétlen!
Az udvaron kitört a röhögés, még Ricsi is önelégülten vigyorgott, Dave pedig eszméletlenül beégett. Szegény. smile hangulatjel
- Na és? Kémia, fizika, ugyanaz- erősködött, de már senki nem figyelt rá csak nevettek.

 

- Jaj, bocs, akkorelpakolok, és kezdhetjük elemezni - csuktam össze a füzetem.
- Nyugodtan csináld meg a decemberi házid, van időm - mondta fél szemöldökét felvonva.
- Haha- reagáltam le valahogy a gúnyolódást.
- Megnézhetem?- nyújtotta ki a kezét.
- Mit?Az angolfüzetem?-
-Aha.
-Persze.
Odaadtam, mire felnyitotta és beleolvasott.
- Ez nem jó.
- Melyik?
- Amit most írtál. Teljesen rossz a nyelvtan, ilye szerkezet nem létezik! - mutatott rá egy négyszavas mondatomra. Baromi jó, ő jött korrepetálásra.

 


A Szent Johanna kiváló gimnázium, jó hírű
iskola, és biztos vagyok benne, hogy csupa kiváló, kedves és okos
fiatalt vesznek fel. Mint téged – mosolygott anyu.

 

"A világ összes szkeptikusának üzenem, hogy olvassák el a mai napomat, és utána mondják, hogy a péntek 13. csak egy nap. Nem. Nem csak nap. Életem egyik legrémesebb napja, ha nem mind közül a legrémesebb."
A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő

 

 

Azok a dolgok amik velük történnek velünk ugyanúgy megtörténhetnek.

Hiszen ez a való életről szól.Olyanok vagyunk mint Ők, hasonlók mégis mások,azonos

próblémákkal.De egy nagy közös van bennünk...Őket is és Minket is a barátság köt össze

...barátság ami nem pótolható,barátok akik örökök...

 

 

*

Lehet veled is megtörtént,vagy ki tudja mit hoz a sors és megtörténhet hogy beleszeretsz a suli szívtiprójába akiért mindenki odavan.

Félsz az érzéseidtől és kételyeid vannak ezek csak fokozódnak mikor hibákat követsz el a barátságotok is megsiklik,az így is nehezen elképzelhető dolog

hogy valaha egy párt alkossatok még elképzelhetetlenebbé válik.De egy véletlen modján megtudja minden érzésedet ami csak előnyödre válhat és innentől kezdve szinte az egész életed megváltozik!!!Azt hitted nincs tündérmese??Ha veled is megtörténne, akkor magában a tündérmesében

élsz.....

 

 

*

Hát igen a szerelem fura dolog!!!Már ha lehet dolognak nevezni!!!Lássuk csak Virágot és Doriánt....hmmmm. Virág sose hitte volna hogy megtörténhet amitől mindenki fél.....hogy a szerelem elvakít és a barátaid számodra már csak háttértáncosok.De neki mindig itt volt Reni,Cortez,Ricsi.Akiknek ugyan szilveszterkor lett volna más programjuk de ők ezt mind ott hagyva elmentek megkeresni Virágot....mindig melette álltak bármit tett....és bármit fog tenni......eggyett jól jegyezz meg, az ilyen barátok az igaziak és az örökök.....

 

 

*

Az 5.kötetben egyszer csak kitörik az ablak.....vajon mi lett volna Renivel ha Cortez nem rántja el????????????Rosszban voltak??Igen,nagyon,de Cortez valójában tisztában volt a dolgokkal,tudta Reni megbántotta,tudta hogy nem beszélnek és azzal is tisztában volt hogy nem igazán szeretne szívességet tenni Reninek....bár ezt nagyon szívességnek nem nevezhetjük....talán hősiességnek???....vagy nem is tudom én....annyit tudok hogy a való életben őket nevezzük SZÍVTIPRÓKNAK...heart hangulatjel heart hangulatjel heart hangulatjel

 

 

 

*

Amikor Arnold a 7. kötetben megjelenik a főpróbára,komoly gondok lépnek fel.(Újra).Lehet nem fogjuk megtudni hogy Arnold miért félti annyira Renit.Vagy nem is félti???Inkább féltékeny.Féltékeny mert tudja hogy Cortezzel vivott "csatájukat" ő soha nem nyerheti meg.Igazából egy dolog miatt "csatáztak" .Reniért.Arnold Renit bűnteti Cortez miatt,de a fiú kiáll érte.Felelőségének tartotta.Ezek szerint lehet nem csak azért állt ki érte mert a barátnője...talán mert barátja is.Igen egy kapcsolat nem akkor működik jól ha egymás mellett vannak mindig hogy ő az én barátom/barátnőm hanem akkor amikor úgy védik egymást mint a testvérek...és Cortez megtette..............<33 talán itt kezdődik egy kapcsolat...

 

 

– Rengeteg időd van. Egy kapcsolat macerás, a szabadidőd kb. nullára csökken.

 

"- Jó. Akkor ezt figyeld. Idilli filmjelenet. Bemegyek, és az utolsó ruha lesz a tökéletes. Felveszem, könnyezve nézem a tükörképem, aztán kilépek, neked eláll a szavad… 
- De azért túlélem? - kérdezte nevetve. 
- Igen, csak sokkot kapsz, annyira szép leszek. Aztán azt mondod, hogy „gyönyörű” vagyok, jön a szimfonikus zenekar…
- Ide? - nézett körbe."
A Szent Johanna gimi 8. – Örökké

 

 

"- Nagy Zsolt, azonnal hozd ide a lapodat!
- Még egy pillanat - ikszelgetett összevissza sietve Zsolti. Kardos odaért hozzá, és kikapta a kezéből.
- Ezért elégtelent kéne, hogy adjak - szidta le.
- Ne aggódjon, tanár úr - bólogatott Zsolti. - Biztosan az lesz." 
A Szent Johanna gimi 5. - Remény

 

 

"- Azt mondjátok, hogy csináljunk házit? - rémült meg Zsolti. 
- Szerintem ez jó ötlet - feleltem őszintén.
- Nem kéne túlzásba vinni. Mondjuk, kiválasztok egy tárgyat, amiből megcsinálom - alkudozott Ricsi." 
A Szent Johanna gimi 5. – Remény

 

"- Na, ide figyelj! - bökött Zsolti felé. - Vagy idióta maradsz, és folytatod ezt a gyerekes viselkedést, vagy felnősz végre, és akkor hajlandó vagyok járni veled"
A Szent Johanna gimi 5. - Remény

 

 

 

10 felejthetetlen pillanat Antai-Kelemen Ádám (Cortez) és Rentai Renáta kapcsolatának alakulásából. Ezek azok a pillanatok, amikor olvasás közben csak annyit mondunk „óóó, bárcsak nekünk is lenne egy Cortezünk!”.

 

„Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor…És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem muszáj lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam.” – SZJG 1. Kezdet

 

„Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott. A döbbenettől reagálni sem tudtam, de amikor egy pillanatra megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!” – SZJG 3. Egyedül

 

 

 

„Amikor megfogta a kezem, csukott szemmel elmosolyodtam és mélyen beszívtam az illatát.” – SZJG 6. Ketten

 

„ – Szerinted nem várok rád? – kérdezte, majd óvatosan mosolyra húzta a száját. – Addig várok, ameddig akarod.
– Komolyan? – suttogtam, miközben a gyomromban lévő lepkék annyira csapkodtak, hogy féltem, ezt nem élik túl.
– Te mennyit vártál rám? – kérdezett vissza. Sóhajtva elmosolyodtam, és úgy éreztem, ez tökéletes válasz volt. Odahajoltam hozzá és hosszasan megcsókoltam.” – 
SZJG 7. Útvesztő

 

„Kiszabadítottam a fél karomat és hátradőltem, miközben Cortez továbbra is fogta a bal csuklómat. Így ültünk egymás mellett. Klassz volt. Virág huppant le mellém mosolyogva.
– Mi újság? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Szeretnék elülni innen – vágtam rá gondolkodás nélkül.
– Menj – felelte Cortez.
– Elengedsz?
– Nem – mondta mosolyogva.” 
– SZJG 5. Remény

 

 

 

„- Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem.
– Mutasd- vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e a válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.” – 
SZJG 6. Ketten

 

 „– Hová rohansz ennyire?
Megperdültem a tengelyem körül, és zakatoló szívvel meredtem Cortezre. Ott állt, a kerítést támasztva, zsebre dugott kézzel, laza mosollyal az arcán. A pillantásától totálisan megsemmisültem, és semmi mást nem hallottam, csak a fülemben zúgó vért. Ellökte magát a kerítéstől, és felém lépett. Megfogta a karom, magához húzott, és ráérősen megcsókolt.” 
– SZJG 5. Remény

 

„- Melyik szeptember 8.?
Tudtam miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
– Kilencedikben – mondtam halkan.”
 – SZJG 5. Remény

 

 

 

"Magam előtt össszekulcsolt karokkal mosolyogtam bele a semmibe, hosszú perceken keresztül, amíg anyu ki nem jött értem a kapuba. A hátamra terített egy pulóvert, és gondterhelten megállt mellettem.
- Szóval ő a balhés szépfiú? - kérdezte."
A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

 

 

 

 

 

"- Én? Mivel? Inkább te idegesítettél fel engem!
- Viccelsz? - kérdezte a szemembe nézve. - Felmentem a lépcsőn, mindenki tök normális volt velem, odajöttek, dumáltunk, te meg a szekrényednél álltál Virággal, és oda sem néztél. Bevonultál a terembe a könyveiddel, és olvastál! - elevenítette fel a kilencedikes énemet."
A Szent Johanna gimi 8. - Örökké

 

 

 

 

 

"- Én ki leszek? - harapott bele Ricsi a szalámis szendvicsbe (amit tőlem kapott).
- Te paraszt - vágta rá Kinga. 
- Menj a... - horkant fel Ricsi. 
- Nem! Úgy értem, te leszel a paraszt! - magyarázta Kinga gyorsan"
A Szent Johanna gimi 8. - Örökké

 

 

 

 

 

"- Nem tudom, kinek az eszement ötlete volt, de azonnal szedjétek le Karcsit az online aukciós oldalról!" 
A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő

 

 

 

"Miután beléptünk az állatkertbe, természetesen mindenki mást akart csinálni. Virág perecért "sírt", Zsolti a majmokat akarta megnézni, mondván, "Dave rokonai", Andris és Robi "jó nőket" akartak látni, Jacques csillogó szemmel nézett körbe, Ricsi pedig közölte, hogy olyan szag van, mint Gondos termében."
A Szent Johanna gimi 5. - Remény

 

 

 

 

 

"Miután beléptünk az állatkertbe, természetesen mindenki mást akart csinálni. Virág perecért "sírt", Zsolti a majmokat akarta megnézni, mondván, "Dave rokonai", Andris és Robi "jó nőket" akartak látni, Jacques csillogó szemmel nézett körbe, Ricsi pedig közölte, hogy olyan szag van, mint Gondos termében."
A Szent Johanna gimi 5. - Remény

 

 

 

 

 

"– Anyu, szeretnék mondani valamit – kezdtem némi töprengés után. Anyu, aki lehajolva rámolt a konyhaszekrénybe, egy pillanat alatt felegyenesedett, és lesápadva meredt rám.
– Lógtál az iskolából?
– Dehogy! – vágtam rá a fejemet rázva.
– Rossz társaságba keveredtél? Te jó ég, megzsaroltak?
– Anya! – vágtam közbe élesen, mielőtt még egyre rosszabbra gondolna. – Anyu, csak azt akartam mondani, hogy nem szeretem a majonézt!"

 

 

"Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úhgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert és bő fazonú, fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Össszevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki..."

 

"– Neked ki a párod, tündérlány? – kérdezte Krisz Virágtól, aki tanácstalanul forgolódott, tekintetével folyamatosan Ricsit keresve, aki éppen ekkor ért vissza a mosdóból.
– Én vagyok. A tündérsrác – mondta Ricsi, mire mindenki felröhögött. Krisz nézte, ahogyan a raszta, piercinges, fültágítós, Adidas pólós „tündérsrác” átvonul a párok között és büszkén megáll Virág mellett."

 

"Cortez 5/3 - Elaludt olvasókörön, Kardos keltette fel a végén úgy, hogy lecsapott egy szöveggyűjteményt az asztalára. :) Vicces volt."

 

 

"Cortez fél vállán megrántva a táskáját elindult a folyosón felénk, közben Ricsiékkel röhögött. Egy rakás diák, akik piócaként lógtak rajta, rögtön követték. Az a-s lányok (köztük Edina, a Cortez-őrült) elsétáltak mellettünk, közben kórusban nyávogták, hogy "szijaa, Cortez". Komolyan, az egész olyan volt, mint egy béna tinifilmben, amikor megérkezik a legmenőbb diák és szinte megáll az élet. Csak ez nem film volt."

 

 

"- Pete Wentz.

Virág vigyorogva bólogatott, közben Ricsi és Dave is felé dobott egy alufólia labdát.

- Hogy lehet egy hajó neve Pete Wentz? Ez kész - röhögte ki Zsolti.

(...)

- A következő: Olivér.

- Kinga - szóltam automatikusan. Az ofő kérdőn nézett Kingára, aki határozottan bólintott.

- Ki a bánat az az Olivér? - kérdezte Dave.

- A barátom - mondta.

A fiúk gúnyosan "húúúú"-ztak egyet, mire Kinga dühösen magyarázni kezdte, hogy ez igenis komoly dolog, és Olivér a legjobb lovaspólós, és a lovastábor és blablabla.

- Hé, Kingának van barátja, Telivér. Muhahha - ordította Zsolti.

(...)

- Nos - emelte fel az ofő a maradék lapok egyikét. Tartott egy kis szünetet, aztán összeráncolt szemöldökkel megszólalt. - Reni.

- Igen? - kérdeztem.

- Nem, úgy értem, ez szerepel a papíron.

- Ó - bólintottam döbbenten. (...)

- Biztos Reni írta - kiáltotta Dave.

- Én most voltam, ha figyeltél volna - válaszoltam. - És egyébként is, nem adnám a hajómnak a saját nevem.

- Én igen - kontrázott Dave, mire egy csomóan elnevették magukat. (...)

- Az enyém - emelte fel a kezét végül Arnold, mire az egész teremben csönd lett.

- Értem - biccentett az ofő."

 
 
 
""Végül már nem bírtam tovább, és megkérdeztem, hogy mit mondott Cortez Edinának.
- Amit a többieknek is. Nemet - mosolygott rosszindulatúan.
- Érthető. Van barátnője... - dünnyögtem. Kinga idegesen megrázta a fejét.
- Tedd már túl magad rajta!
- Próbálom! - védekeztem, de nem sokra mentem.
- Renáta, egyszerűen szánalmas vagy! Rólad nevezték el a "remény hal meg utoljára" mondást."

 

 

"Aztán amikor felajánlottam, hogy segítek bármiben, anyu lehajtotta a laptop fedelét, és gyanakodva méregetett.

- El szeretnél menni valahova... - találgatott.

- Nem, dehogy - ráztam meg a fejem felháborodottan, mert hát ez úgy tűnt, mintha titkolnivalóm lenne, azért ajánlom fel a segítségem. Várjunk csak. Pont erről volt szó, úgyhogy inkább lesütöttem a szemem.

- Cortezzel van baj... - próbálkozott tovább.

- Nem, tényleg nem.

- Akkor - töprengett anyu, aztán mérges lett. Rájött. - Csütörtök van. Rajzóra!

- Ööö. Igen - biccentettem a szám szélét rágva.

- Ne mondd, hogy kaptál egy egyest! - hüledezett anyu. Nem mondtam.

- Kettőt - vallottam be, és igyekeztem felkészülni arra a hangterjedelemre, ami anyuból készült kitörni. Először csak kiabált, aztán már visított, végül már csak a denevérekkel tudott volna kommunikálni, úgyhogy csak hallgattam, és folyamatosan lefelé néztem, hogy legalább a szemrehányó tekintetet elkerüljem."

 
 

 

"A mai órán kidobós. A-sok a b-sek ellen.

- Miért nem fiúk a lányok ellen? - kérdezte Zsolti.

- Mert a lányok heten vannak - felelte a tanár.

- Plusz Dave - mondta Zsolti. Őrületesen nagy röhögés keletkezett, Dave pedig unottan tapsolt."

 

 

"- Megkérném a mélyen tisztelt társaságot, hogy a közösségi oldalakon azonnal írják át az iskola nevét! Ez nem humoros! - förmedt rájuk Máday.

- Miről van szó? - suttogtam Virágnak.

- Hihi - kezdte olyan "Virágosan" a mesélést. Amúgy semmi extra, csak a fiúk átírták a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumot Szent Johanna Rehabilitációs Klínika és Elmegyógyintézetre."

 

 

"Azok ott a rockerek? - húzta össze a szemét Zsolti, és a sarok fel nézett. Mindannyian odakaptuk a fejünket. Andris és Robi görnyedten, ide-oda kapkodva a fejüket füstölögtek a sarkon, remélve, hogy nem feltűnőek. Á, nem voltak azok. Csak éppen mindenki rájuk látott. Máday viharzott ki hirtelen a bejárati ajtón, és eltökélten lépkedett. (...) 

Macu odaadta Dave-nek a telefonját, aki lefogta a készülék alját, és suttogva beleszólt.

- Riadó! Egyes számú közellenség. A sas leszállni készül. Bagót eldobni. Ismétlem, eldobni - tette le a telefont. Hm. Azt hiszem, Dave túl sok kémfilmet néz."

 

 

"- Ricsi, láttad már? - nyújtotta felé a lapot. Ricsi elkapta és beleolvasott.

- Azta! - nézett fel a papírból. - Most vetélytársak vagyunk.

- Aha - vigyorgott Cortez.

- Szerintem ne is dumáljunk addig, amíg nincs eredmény.

- Szerintem se. Rivalizáljunk - helyeselt Cortez.

- Oké. Utállak, és remélem, én nyerek - mondta Ricsi, azzal hátat fordított nekünk."

 

"Fizika 5/2 - Gondos tanárnő kissé nehezményezte, hogy Andris és Robi üldözik őt a Facebookon. És megkérte őket, hogy többé ne jelöljék be a periódusos rendszer képen. Ezek őrültek."

 

"- Később hívlak - ölelt meg búcsúzásképp, mire elvörösödve bólintottam.

- Oké.

- De hívhatsz te is - tette hozzá, miközben megfordult és elindult. - Ha nagyon hiányzom - röhögött, én meg lesütöttem a szemem.

- Nagyon vicces - ráztam meg a fejem, kissé szétégve."

 

 

"Cortez üzenete: ?
Na, ezen meglepődtem, úgyhogy gyorsan visszaírtam.
Reni üzenete: Rejtve vagy?
Cortez üzenete: persze.
Reni üzetene: :)
Cortez üzenete: Mit csinálsz?
Reni üzenete: Katával, Virággal, Jacques-kal és Dave-vel beszélek. Várj, most ugrott be Zsolti ablaka is. Küldött egy linket.
Cortez üzenete: Ne nyisd meg.
Reni üzenet: Miért?
De akkor már késő volt. Mert rákattintottam. Zsolti valami hülye oldalt küldött, amin valami természetkép volt, majd hirtelen átváltott az Ördögűző képére, és egy őrületeset sikoltott. Be volt dugva a fülembe a fülhallgató, így majd' szívrohamot kaptam, annyira megijedtem. Akkorát ugrottam, hogy kis híján leestem a székről, ráadásul úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, kidobog a helyéről. Kirántottam a fülhallgatót a gépből, és félredobtam, majd a fülemet fogva próbáltam lenyugodni kicsit.
Reni üzenete: Uhhh.
Cortez üzenete: Mondtam… Jól vagy?
Reni üzenete: Nem. Megijedtem. Nagyon. :( :( :(
Cortez üzenete: :) Léptem Entourage-t nézni.
Reni üzenete: Oké, én meg beszélek Zsoltival.
Cortez üzenete: Hajrá.
Cortez kilépett.
Én pedig még mindig kissé remegve kattintottam Zsolti nevére.
Reni üzenete: Ez gonosz volt! Tudod, hogy megijedtem?!
Zsolti üzenete: Muhahahahaha! Azért küldtem.
Reni üzenete: :(
Zsolti üzenete: Naaaaaa.
Reni üzenete: :)
Zsolti üzenete: Na, azért.
Miközben Zsoltival írogattunk egymásnak, hallottam a kamerán át, hogy Virág dudorászik (YouTube-videókat nézett), aztán megszólalt.
– Zsolti küldött valamit.
– Nee, ne nyisd meg! – mondtam azonnal. Késő volt. Odakattintottam, és láttam Virágot a kamerában. Koncentrált, mosolygott, aztán eltorcult az arca a rémülettől.
– Wááááááááááááááááááááááááá! – sikoltott torkaszakadtából.
– Zárd be! Zárd már be! – kiáltottam.
A következő pillanatban apu rontott be a szobámba falfehér arccal.
– Mi történt? – kérdezte.
– Semmi, Virág volt – hadartam.
– Mi történt Virággal? – hajolt le apu a géphez.
– Csókolom – köszönt Virág még mindig remegő hangon.
– Csak megijedt. Egy honlaptól – magyarázkodtam.
– Jól vagy, Virág? – nézett apu a kamerába, miközben Claude Bukowski még mindig ugatott.
– Ühüm – bólintott nem túl meggyőzően. – Úúúúúristen, de megijedtem – fújta ki magát."

 

"MI is készülődni kezdtünk, amikor Cortez a parafa táblához sétálva előszedett a zsebéből egy számunkra jól ismert lapot, és felszúrta a táblára. Hű, az év elején kiosztott balhék egyike. Kinga elsőként pattant oda, és gyorsan elolvasta a „feladatott".
– Miiii?- hüledezett, én pedig feltápászkodtam a helyemről,és rosszat sejtve vártam, hogy felolvassa. -Cseréld ki Máday vonalzóját, és tartsd magadnál az eredetit májusig??
Ricsi hangosan röhögött , a rockerek éljenezni kezdtek, Dave elkerekedett szemmel, hitetlenül meredt Cortezre, mi, többiek pedig egyszerűen lefagytunk, amikor Cortez lehajolt a táskájához, és lazán kiemelte belőle A VONALZÓT, Csupa nagybetűvel.
Az egész osztály tapsviharban tört ki, többen „meg akarták érinteni", Jaques pedig megállás nélkül nevetett.
– Megőrültél! Nem lophatunk el az igazgató helyettestől semmit! – hőkölt hátra Kinga.
– Viccelsz? – kérdezte Cortez mosolyogva. – Nem lenyúltam, hanem kicserélte. Fogalma sincs róla, hogy nem az eredeti van nála.
– És honnan tudjuk, hogy ez az? – húzta össze a szemét Zsolti.
– Ami nála van, azt megjelöltem. Téged sokszor üt vele, úgyhogy legközelebb csekkold. Belekarcoltam ezt-azt.
-Akkor ez az igazi? Máday vonalzója? – fogat meg reszkető kézzel Zsolti.
-Ja- biccentett Cortez.
– Azta. De hogy csináltad? – vihogott Robi.
Cortez csak legyintett, mire mindenki füttyögni és tapsolni kezdett.
– Miénk a vonalzó!- kiáltotta diadalmasan Zsolti, a magasba emelve szent ereklyeként.
– Hol tartsuk? – gondolkozott Dace. – Máltó hely kell neki…
– Zsoltiék garázsában? – kérdeztem halkan.
-Tökéletes! – bólintott Dave. – Bekeretezzük. És kitesszük a falra!
A folyosón Cortez fél karral átölelte a vállam, és a többiekkel együtt, kisebb csordaként indultunk le a lépcsőn. Az aulában Máday, mit sem sejtve arról, hogy megfosztották a varázserejétől, a kicserélt vonalzójával bökdösött a kifelé igyekvő diákok felé.
– Máday néni, csókolom!- kiáltotta Zsolt.
-Mit akarsz, Nagy Zsolt? -kérdezte hűvösen az igazgatóhelyettes.
– Megölelhetem?- kérdezte.
– Na, tűnés kifelé- suhintotta meg maga előtt a vonalzóját, Zsolti pedig követte a szemével, majd vigyorogva felénk fordult, és feltartotta a hüvelykujját.
Odakint röhögve aztán elmondta, hogy egy 12/b karc van a vonalzón.
– Ez elképesztő- csettintett Gábor, mint a többiek, elismerően nézett Cortezre.
– Mondd már el, hogy csináltad – erősködött Ricsi.
– Bementem hozzá megbeszélni az utazásomat. Ennyi – vigyorgott Cortez.
– Woow. Akkor cserélted ki? – kérdeztem ámultam.
– Ja.
– Lesz ennél durvább „feladat"? – kérdezte Robi, aki, ugyebár, már túl volt sajátján. Mivel ezek titkos akciók, csak sejtelmesen összenéztünk.
– Majd meglátjuk – felelte Kinga titokzatosan, mire mindannyian felnevettünk.
Délután Zsoltiék garázsában Dave persze már keretbe tette a„zsákmányunkat", úgyhogy kerestünk a falon egy megfelelő helyet. A legjobban látható részre tettük, oda, ahol jól megközelíthető( tehát nem a dob fölé), és bármikor megállhatunk előtte, hogy megcsodáljuk. Ez volt a garázs legértékesebb tárgya, megkockáztatom, a hangszereknél és a csocsóasztalnál is többet érne egy aukción. Kata döbbenten állt a képkeret előtt, és a fejét csóválva hitetlenkedett.
– Őrület, hogy ez A VONALZÓ! – fordult felénk, miután már legalább tíz perce állt csendben a fal előtt.
– Pedig az- lépett Zsolti mellé, és celluxszal feltapasztotta a falra a frissen nyomtatott képet Mádayról. A felvételen az igazgatóhelyettes fenyegetően tartja maga elé a vonalzóját.
– Mikor adjátok vissza?
– Majd májusban- felelte Dave. -Addig a miénk.
– Helyes – bólintott Kata, aztán leült Ricsi mellé, és zenélni kezdtek"

 

"– Eressz már el! Nekünk ez a helyünk. Innen jól látjuk a pasikat – vigyorgott össze a barátnőivel Kitti. Kinga hitetlenkedve meredt rá. 
– „Pasikat”? A „pasikat”? Na, ne röhögtess már. A te korodban maximum Justin Bieber háttérképe jelentheti a pasit – mondta könyörtelenül. 

 

"– Mi folyik itt? – lépett be a termünkbe Máday. 
– Máday néni, boldog karácsonyt! – üdvözölte Zsolti lelkesen az igazgatóhelyettest, aztán körbenézett, hogy mit adhatna neki. Végül megállapodott a tekintete a tanári asztalon lévő karácsonyfán (?), odalépett, majd két karral átölelve megemelte, és Máday felé igyekezett vele, 
– Nagy Zsolt, mit művelsz? – kérdezte Máday megrökönyödve, és hátrálni kezdett. 
– Kifejezem a szeretetemet. Tessék. Ez az öné! – nyújtogatta a fát, ami mögül alig látszott ki. 
– Nagy Zsolt, hagyjál már békén! – motyogta Máday értetlenül, aztán sarkon fordult és elsietett. Zsolti nem hagyta ennyiben, utánaeredt a fával együtt, amiről minden lépésnél lehullott egy halom dísz. 
– Máday néni, itt hagyta a fáját! A kutyafáját. Muhahaha "

 

"– Kinga és Dave járnak??? – tátotta a száját Virág. 
– Ja – bólintott Zsolti mosolyogva. 
– De… és… – kerestem a szavakat. – Te mit szólsz ehhez? 
– Én? Hogy „Mazel Tov” – tárta szét a karját Zsolti. – A két legjobb barátom egymásba szeretett. Még szép, hogy örülök neki! – közölte, és egy csepp rosszallást sem lehetett látni az arcán. Ahogyan döbbenetet sem. 
– Te tudtad? – kérdeztem még mindig úgy, mint akit fejbe vertek. 
– Ó, én előbb tudtam, mint ők – legyintett. 
– De izéé. És ha te nem haragszol ezért, akkor végül is örülhetünk neki? – pislogott Virág nagyokat. 
– Miért haragudnék? Most komolyan – nézett ránk Zsolti, és a szokásos hülyülés helyett valóban úgy tűnt, viccen kívül szeretne valamit mondani. – Mindig is a legjobbat akartam Kingának is és Dave-nek is. Asszem', ez megvan. És amúgy meg… aki megpróbálja bántani őket, azt szétütöm. "

 

"– Basszus! – nézett fel Zsolti riadtan a telefonjából. 
– Mi az? – kérdezte Dave rémülten. 
– Basszus! Ott felejtettem a barátnőmet a suliban! – mondta, aztán olyan röhögésben tört ki, hogy lefeküdt a mellette lévő székre (Macu ölébe) és nem bírt felkelni. 
– Hogy érted, hogy ott felejtetted? – kérdeztem nevetve. 
– Mittom' én. Annyira görcsöltem, hogy Dave-ékkel minden oké legyen, hogy elfelejtettem, hogy van barátnőm – röhögött, aztán lefordult a székről, és beesett az asztal alá. És ekkor kész, mindenkiből kiszakadt az önfeledt nevetés."

 

"– Nem jöhetsz velem a bölcsészkarra! – feleltem totál hitetlenül. 
– Mer? Nem mindegy, hogy vegyész vagy bölcsész? Francot érdekli, hogy milyen „ész” leszek. Valamelyik. – mondta. 
– Látod, Ricsi. Ez az, ami te biztosan nem lehetsz. Valamilyen „ész” -szólt oda hozzánk Kinga, aki közben Dave iPadjét fogta az ölében, és a blogját írta, aminek a heti témája „a bántalmazott nők, akik nem merik elmondani, mi történik velük otthon, a zárt ajtók mögött”. 
– Menj már! – szólt rá Ricsi röhögve. – Lehetek „ész”. 
– Ja. Pen-ész – jutott Zsolti eszébe. "

 

"– Nagy Zsolt! – szólt Máday utolsóként örök kedvencére. 
– Tessék mondani Máday néni! – pislogott nagyokat Zsolti. 
– Normálisan nézel ki, és nem érkezett rád panasz. Nem szeretem, amikor így sunnyogsz. Mire készülsz? – kérdezte összehúzott szemmel. 
– Máday néni, ne tessék már gyanúsítgatni. Én igyekszem belopni magát az Ön szívébe, annyira bánt, hogy így tetszik viselkedni velem. 
– Én ezt nem veszem be. Figyellek! Az ott a pólódon, nem… 
– Csókolom mennünk kell órára – intett Zsolti, és gyorsan felsietett a lépcsőn. Igen, a pólóján valóban Gondos tanárnő volt, „Hagyd a wookie-t nyerni!” felirattal, ami a Star Wars Chewbaccájára utalt. Hát, ezért én is berágnék."

 

"– Mi van Kingával? Tiszta idegbeteg – szólt oda Ricsi, akinek Kinga arrébb rúgta a gitártartó állványát. 
– Berágott rám, mert nem tudtam, hogy mindig állatorvosnak készült. 
– Mi? – röhögött fel Zsolti – Mit akar meggyógyítani, lótetűt? Muhahaha."

 

"– Végül mi lett a bandátok neve? – kérdezte Virág, még mindig Cortez füzetébe rajzolgatva.
– Jalapeno – felelték a fiúk egyszerre.
– Jaj már, miért nem Pete Wentz? – csettintett Virág csalódottan.
– Emó, ne legyél sötét – rázta meg a fejét Ricsi. A következő pillanatban mindenki egyszerre kezdett beszélni, én pedig mosolyogva néztem őket."

 

"– Ja, ő itt Viki, a trombitásunk – csapott egyet Ricsi a lány fejére óvatosan, aki röhögve meglökte. Nagyszerű, egy ilyen verekedős haverlány. Hurrá!
– Ők pedig – mutatott ránk sorban Ricsi – Neményi, emó, nemtudomki és Ren.
– Karcsi vagyok – szólalt meg vékony hangon „nemtudomki”. :)
– Óriási – veregette vállon Zsolti szegény kilencedikest."

 

"Reggel még legalább tíz lépésre voltunk a sulitól, amikor Ricsi, Zsolti és Cortez már kiabált Virágnak.
– Mit csináltál? – kérdeztem elfojtott mosollyal.
– Nemtom', mirõl lehet szó – vonogatta a vállát álmosan.
– Na jó, emó! – kezdte Ricsi köszönés nélkül. – Utoljára mondom, hagyj békén a farmoddal!
Aha, szóval errõl van szó.
– Ajj már, most miért? – kérdezte Virág, miközben a szemébe fésülte a haját.
– Mert nem játszunk! Ne küldj meghívót, ne küldj fát, és csirkét se! Nem kell! – szállt be Zsolti a vitába.
– Jóóó, de kell a szomszéd, nem tudom bõvíteni a területem! – szomorkodott Virág.
– Emó, a Facebookot nem azért használjuk, hogy valami béna farmmal üssük el az idõt – rázta a fejét Ricsi."

 

 

"Reni üzenete: Szia, kész vagy a fizikával?

Arnold üzenete: Ezt gondold át még egyszer.

Reni üzenete: Oké. Akkor máshogy. Segítesz a fizikában?"

 

"– Ha nagyon akarsz beszélni vele – suttogta –, van egy másik száma, de azt senki nem tudja. A szülei szokták azon hívni… – magyarázta.
– Tudom – ismertem be, mire Ricsinek felszaladt a szemöldöke. Piercinggel együtt.
– Megadta neked? – döbbent le totálisan.
– Igen – bólintottam.
– Hű – röhögött. – Oké. Akkor mindegy. Ne add meg senkinek…
– Dehogy – ráztam meg a fejem."

 

"Carlos: 5/5* – tizenharmadik osztálytársunknak, Csontváz Carlosnak estére megszületett a Facebook-profilja. És bejelölt. No comment."

 

"Zsolti beállt a társaságunkba, és kissé szentimentális pillantást vetett az épület felé.
– Hát… végzősök lettünk – mondta már most nosztalgiázva. Kérdőn néztünk össze.
– Még csak tizenegyedikesek vagyunk – törtem össze az álomképét könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott.
– Ez kész – vihogott Ricsi, amikor Zsolti szitkozódva elismerte, hogy igazam van.
– Mégis hogy gondolhattad, hogy végzősök vagyunk? – kérdeztem hitetlenül.
– Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy mostanra elhitte, hogy elmúlt tizennyolc – magyarázta Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés."

 

"– Szerinted… – kérdezte Ricsi a barátnőjét nézve, miközben egy darab perecet dobott a szájába – mennyi esély van rá, hogy kiszedjük onnan?
– Hát – húztam el a számat.
Virág éppen felemelte a kecskét, és közölte, hogy „márpedig ő ezt most megtartja”.
– Húzós lesz – feleltem végül."

 

"– Biztos nincs nálad kínai kaja? – kérdezte Zsolti.
– Miért lenne? – kérdezett vissza Macu. – És amúgy is, én japán vagyok!
– Aha, értem. És szusid van?"

 

"Bejgli: 5/1- apuval késő este, amikor összefutottunk a konyhában, jobban szemügyre vettük. Bökdöstük, meg villával szurkáltuk, és megállapítottuk, hogy nem él. Ez jó hír."

 

"Virág egy hatalmas képpel lépett ki a suliból, és azonnal felénk fordította, hogy véleményezzük. Portré, Vladárról.
– Ehh – hőköltem hátra. – Ez igazán… élethű – néztem riadtan a rajzot. Komolyan, Vladár még a vászonról is engem nézett, tekintete pedig ezt sugallta: „Rentai! Felelj"."

 

"-Anyu? Apu? Valaki? – kiáltottam, de a ház tök sötét volt. Amúgy a „valakit” nem tudom, miért mondtam, mert tuti, hogy ha a valaki visszaszólt volna, akkor szívrohamot kapok."

 

"Vert már pofán krampusz?"

 

"Oké. Kiakadsz, hogy kólát iszom éjjel. Te mi a fenét eszel egykor?"

 

"Hogy inkább hazudtál, mint hogy egyenesen nemet mondj nekem?"

 

"Tizenegyedik végére döbbentem rá, hogy a régóta keresgélt „legjobb barát" tulajdonképpen ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, ami számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem konkrét ideál, ami egy valakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabja szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság. És ahogy a többieket néztem, rájöttem, nekem ők azok. Ők hatan."

 

"Miután felvettük old school Ricsit (adidas cipő, cipzáras, állig felhúzott pulcsi, raszta haj és vastag keretes, dioptria nélküli szemüveg) elmentünk a barátnőjéért, alter Virágért (színes kardigán, buggyos fazonú nadrág, valami tarisznyaszerű táska, bazinagy sál, félrecsatolt, hullámos haj és dioptriás szemüveg, mert amúgy nem lát). Hát köbö így festenek ők ketten."

 

"-Nagyszerű.Álljunk körbe egy gusztustalan bőrkarkötőt, és ujjongjunk,amiért most már a te karodról fog lerohadni. - nézett Kinga unottan."

 

"-Gyerünk már, vissza a buszra!-dühöngött Máday. Megszámolta a diákokat (megvoltunk mind), és szólt a sofőrnek, hogy indulhatunk.
-Kövesse azt az autót!- utasította Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
-Miért?-kérdezte a sofőr?
-Mér' ne?- kérdezett vissza Robi."

 

"-Izé. Van ott póni?-pislogott Virág.
-Póni? Hogy jön ide a póni?-csodálkozott Dave.
-Hát, a póni az aranyos. Szeretem a pónikat. Vagy úúú. Szeretnék egy pónit!- nézett Ricsire kérlelően, aki csak sóhajtva bólintott.
-Persze, kapsz egy pónit.- legyintett. Ha Virágon múlna, már lenne kis zsiráfja, kismajma, kisbáránya, és egy halom kis állata. Szerencsére nem rajta múlik. Így a PETA is fellélegezhet."

 

"– Reménytelen – nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.

– Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok – erősködtem.

– Oké, mutatom, mik vannak – biccentett.

– Azt, azt kérem – mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.

– Az egy busz."

 

"– Felmayer! – szólt Kardos.
– Parancsoljon – nézett fel Dave a kezében tartott mobilból.
– A táblához.
– De Cortez már lefelelt. Minden elmondott Kalácskáról.
– Árvácska! – förmedt rá Kardos.
– Mindegy – legyintett Dave."

 

"Cortez következett, forgatta a számkombinációt, aztán kinyitotta az ajtaját. A szekrényajtajára semmi nem volt ragasztva (nem is feltételeztem róla), belül pedig a tesicucca és a gitártokja volt.
– Abban mi van? – mutatott Máday a szekrényben lévő tokra. Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
– Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet – kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. – Ebben a gitártokban… – folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle „most megvagy!” nézéssel figyelte az eseményeket. – Senki ne ijedjen meg – figyelmeztetett minket Cortez –, de ebben egy gitár van – mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét."

„– Miért? Olyan jó! Hogy is van? „You can dance, you can jive…” – kezdtem énekelni, mire Cortez fél kézzel a kormányt fogta, a másik kezével pedig a fejét.
– Tévedtem. Van egy rosszabb dolog a Dancing Queennél – ismerte be.
– Mi az?
– A kiejtésed.”


 

"- Menjünk már be, megfagyok - ugrált Zsolti (Mikulás-sapkában), és felfelé indultunk a lépcsőn.
- Reni, te maradj! - szólt utánam Cortez, aki nem mozdult, mire megtorpantam, és zakatoló szívvel sétáltam vissza."
A Szent Johanna gimi 5. - Remény
 
"- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt."
A Szent Johanna gimi 5. - Remény
 
"- Megvan mindened? - nyomott anyu a kezembe egy tálca kókuszgolyót, amit tegnap csináltam, hogy bevigyem a suliba.
- Igen – tekertem a nyakam köré a sálam. - Illetve - ráztam meg a fejem. - Cortez ajándéka - bosszankodtam, és mivel tele volt a kezem, megkértem Virágot, hogy szaladjon fel a szobámba érte.
- Ott van az asztalon - kiáltottam utána."
A Szent Johanna gimi 5. - Remény
 
"Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:
- Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben - mondtam halkan."
A Szent Johanna gimi 5. - Remény

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 19
Heti: 44
Havi: 329
Össz.: 70 971

Látogatottság növelés
Oldal: idézetek
Szjg ,Bexi-sorozat , Asz stb ... - © 2008 - 2024 - petra-naploja.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »