Szjg ,Bexi-sorozat , Asz stb ...
,,Minden KEZDET nehéz de, EGYÜTT semmi sem lehetetlen. Ha EGYEDÜL érzed magad, A BARÁTOK mindig eszedbe jutattják,hogy nem vagy egyedül. Véggül mindig van REMÉNY egy boldog befejezéshez. És amikor megint egy ÚTVEESZTŐHŐZ érsz, gondolj azokra, akik ÖR
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
"- Nem mész el? - suttogta.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Azt mondtad... - kezdte, de közbeszóltam.
- Azt mondtam, lehet, hogy én, lehet, hogy nem. Nos - tártam szét a karom. - Nem én."
"Kábé a film felénél Cortez hozott magának még egy kólát, Aztán visszaült mellém. Szorosan mellém. Kicsit félrecsúsztam, gondolván, ez afféle udvarias jelzés, de pechemre nem volt több hely, úgyhogy konkrétan leestem a kanapéról. Egy pillanat alatt felpattantam, Cortez pedig csak meredt rám, szerintem a szavakat kereste, végül egyszerűen kitört belőle a röhögés.
– Oké, mi van veled?
– Semmi, miért?
– Most azért vagy ilyen távolságtartó, mert azonosulsz a szereplőkkel?
– Nem, nem is vagyok.
– Jó. Totál furán viselkedsz. Napok óta.
– Észrevetted? – kérdeztem halkan.
– Nem akarom a színészi képességeidet minősíteni, de… ja. Észrevettem. Nem volt nehéz. Szóval? MI van?
– Azt hiszem, beszélnünk kell valamiről.
– Jó, de azért leülhetsz.
– Nem, most jobb, ha állok, ideges vagyok. – Cortez összehúzta a szemöldökét, és figyelmesen várt, én pedig zavartan tördeltem az ujjaimat, és azon tűnődtem, hol kezdjem. – Oké. Szóval. Szeretlek.
– Most megleptél – nézett rám, mire megráztam a fejem.
– Nem, komolyan, ez nem vicces. Figyelj. Én tényleg nagyon szeretlek, de még nem állok készen.
– Mire? – nézett rám furán.
– Tudod…
– Reni. Komolyan nem tudom.
– Hát erre – tártam szét a karom. – Elutaztak a nagyszüleid, Értelem és érzelem…
– Na, most már kíváncsi vagyok, ebből mi lesz.
– Tudod… Szóval. Tudom, hogy régóta járunk, tudom, hogy már úgy ideje lenne… de én még nem érzem ezt.
– Oké – bólintott. – Most nagyon őszintén kérdezek valamit. MI VAN?
– Cortez, tudod, miről beszélek!
– Honnan tudjam, összevissza magyarázol a filmről,a nagyszüleimről,arról, hogy mióta járunk. Mi bajod van?
– Aj, nem érted? Nem alszom ma itt! – közöltem határozottan, Cortez arcára pedig kiült a döbbenet.
– Úgy volt, hogy ma itt alszol? Mert engem, nem zavar, csak nem tudtam róla…
– Nem, nem volt úgy. legalábbis én nem terveztem. Inkább te – motyogtam lángoló vörös arccal. Cortez pár pillanatig töprengett, aztán felnézett rám, és totál kiakadt.
– Megőrültél? – fakadt ki, mire elkerekedett a szemem. – Mit gondolsz te rólam???
– Mi? Én semmit, csak… azt mondtad, vannak ötleteid.
– ja, ötlet. Hogy megnézünk pár béna filmet, aztán hazadoblak. Mindjárt itt vannak Ricsiék…
– Ricsiék jönnek?
– Persze.
– Te jó ég! – kaptam a fejemhez.
– Tényleg azt hitted, hogy bármit tervezek veled, mielőtt egyáltalán beszélnénk róla? Reni, néha komolyan meglepsz.
– Bocs, én csak… nem szoktunk erről beszélni, és megijedtem.
– Mitől? Tőlem? Normális vagy? – fogta a fejét, engem meg mardosni kezdett a bűntudat.
– Jó, nem haragudj. Hülyén jött ki az egész.
– Eléggé- értett egyet, és még mindig elég ideges volt, úgyhogy végül odaültem melle,és megfogtam a kezét. – Bocs – ismételtem suttogva, mire Cortez a szemembe nézett.
– Szerinted nem várok rád? – kérdezte, majd óvatos mosolyra húzta a száját. – Addig várok, ameddig akarod.
– Komolyan? – suttogtam, miközben a gyomromban lévő lepkék annyira csapongtak, hogy féltem, ezt nem élik túl.
Te mennyit vártál rám? – kérdezett vissza. Sóhajtva elmosolyodtam, és úgy éreztem, ez tökéletes válsz volt. Odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam.
(…)
Úgyhogy azt néztük, Ricsi a fotelban, Virág törökülésben a földön, egy tál popcornnal az ölében, Cortez pedig végigfeküdt a kanapén, és az ölembe hajtotta a fejét.
Cortez a zsebébe nyúlt, és előszedte a BlackBerryjét, majd ölemből felnézve összeráncolta a szemöldökét.
– Van valami oka annak, hogy Kinga azt írta sms-ben, hogy észnél legyek, különben kinyír? – kérdezte, mire elhúztam a számat.
– Ööö… Talán beszélgettem vele erről-arról..- hebegtem zavartam.
– Aha. Jó- bólintott, és elrakta a telefonját. – És mi lenne, ha engem kérdeznél, mielőtt rám küldöd az eszelőst?
– Rendben- nevettem el magam. Azért rendes Kinga, hogy gondolt rám."
– Oké, mi van veled?
– Semmi, miért?
– Most azért vagy ilyen távolságtartó, mert azonosulsz a szereplőkkel?
– Nem, nem is vagyok.
– Jó. Totál furán viselkedsz. Napok óta.
– Észrevetted? – kérdeztem halkan.
– Nem akarom a színészi képességeidet minősíteni, de… ja. Észrevettem. Nem volt nehéz. Szóval? MI van?
– Azt hiszem, beszélnünk kell valamiről.
– Jó, de azért leülhetsz.
– Nem, most jobb, ha állok, ideges vagyok. – Cortez összehúzta a szemöldökét, és figyelmesen várt, én pedig zavartan tördeltem az ujjaimat, és azon tűnődtem, hol kezdjem. – Oké. Szóval. Szeretlek.
– Most megleptél – nézett rám, mire megráztam a fejem.
– Nem, komolyan, ez nem vicces. Figyelj. Én tényleg nagyon szeretlek, de még nem állok készen.
– Mire? – nézett rám furán.
– Tudod…
– Reni. Komolyan nem tudom.
– Hát erre – tártam szét a karom. – Elutaztak a nagyszüleid, Értelem és érzelem…
– Na, most már kíváncsi vagyok, ebből mi lesz.
– Tudod… Szóval. Tudom, hogy régóta járunk, tudom, hogy már úgy ideje lenne… de én még nem érzem ezt.
– Oké – bólintott. – Most nagyon őszintén kérdezek valamit. MI VAN?
– Cortez, tudod, miről beszélek!
– Honnan tudjam, összevissza magyarázol a filmről,a nagyszüleimről,arról, hogy mióta járunk. Mi bajod van?
– Aj, nem érted? Nem alszom ma itt! – közöltem határozottan, Cortez arcára pedig kiült a döbbenet.
– Úgy volt, hogy ma itt alszol? Mert engem, nem zavar, csak nem tudtam róla…
– Nem, nem volt úgy. legalábbis én nem terveztem. Inkább te – motyogtam lángoló vörös arccal. Cortez pár pillanatig töprengett, aztán felnézett rám, és totál kiakadt.
– Megőrültél? – fakadt ki, mire elkerekedett a szemem. – Mit gondolsz te rólam???
– Mi? Én semmit, csak… azt mondtad, vannak ötleteid.
– ja, ötlet. Hogy megnézünk pár béna filmet, aztán hazadoblak. Mindjárt itt vannak Ricsiék…
– Ricsiék jönnek?
– Persze.
– Te jó ég! – kaptam a fejemhez.
– Tényleg azt hitted, hogy bármit tervezek veled, mielőtt egyáltalán beszélnénk róla? Reni, néha komolyan meglepsz.
– Bocs, én csak… nem szoktunk erről beszélni, és megijedtem.
– Mitől? Tőlem? Normális vagy? – fogta a fejét, engem meg mardosni kezdett a bűntudat.
– Jó, nem haragudj. Hülyén jött ki az egész.
– Eléggé- értett egyet, és még mindig elég ideges volt, úgyhogy végül odaültem melle,és megfogtam a kezét. – Bocs – ismételtem suttogva, mire Cortez a szemembe nézett.
– Szerinted nem várok rád? – kérdezte, majd óvatos mosolyra húzta a száját. – Addig várok, ameddig akarod.
– Komolyan? – suttogtam, miközben a gyomromban lévő lepkék annyira csapongtak, hogy féltem, ezt nem élik túl.
Te mennyit vártál rám? – kérdezett vissza. Sóhajtva elmosolyodtam, és úgy éreztem, ez tökéletes válsz volt. Odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam.
(…)
Úgyhogy azt néztük, Ricsi a fotelban, Virág törökülésben a földön, egy tál popcornnal az ölében, Cortez pedig végigfeküdt a kanapén, és az ölembe hajtotta a fejét.
Cortez a zsebébe nyúlt, és előszedte a BlackBerryjét, majd ölemből felnézve összeráncolta a szemöldökét.
– Van valami oka annak, hogy Kinga azt írta sms-ben, hogy észnél legyek, különben kinyír? – kérdezte, mire elhúztam a számat.
– Ööö… Talán beszélgettem vele erről-arról..- hebegtem zavartam.
– Aha. Jó- bólintott, és elrakta a telefonját. – És mi lenne, ha engem kérdeznél, mielőtt rám küldöd az eszelőst?
– Rendben- nevettem el magam. Azért rendes Kinga, hogy gondolt rám."
"– Szia – szóltam bele, amikor a vonal végén meghallottam Cortez hangját.
– Ki vagy? – kérdezte unott hangon.
– Ööö… – töprengtem. – A barátnőd.
– Melyik? – oltott tovább, én pedig elröhögtem magam.
– Haha. Az amelyik ma vásárlásnál megtudta különböztetni a cukkínit az uborkától – közöltem büszkén.
– Ügyes. Nem véletlen te vagy a kedvencem.
– Szeretek kedvenc barátnő lenni. Megtisztelő – vágtam vissza, ezután pedig a beszélgetésünk visszatért a „normál” stílusba. Egy idő után az idegen, utálatos hangú ember beleszólt, hogy az egyenlegem lejár, úgyhogy idegesen megráztam a fejem.
– Lejárok, szét fog kapcsolni.
– Visszahívlak – mondta én meg vigyorogva összecsaptam a telóm, és a tenyerem közé véve vártam, hogy hívjon. Egyébként már ráállítottam Dave-t az ügyre, hogy keresse meg nekem azt az embert, aki neveletlenül mindig beleszól a telefonomba félbeszakítva a beszélgetésünket. Mert ez azért hallatlan. :)
A gondolataimba ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á nem, semmi, biztos jó arc.
– Nagyon – erősködtem. Na, nehogy már azt higgye csak neki lehet több barátnője. Akkor nekem van Pistim. Hogy ezt hogy találtam ki? Gőzöm sincs."
– Ki vagy? – kérdezte unott hangon.
– Ööö… – töprengtem. – A barátnőd.
– Melyik? – oltott tovább, én pedig elröhögtem magam.
– Haha. Az amelyik ma vásárlásnál megtudta különböztetni a cukkínit az uborkától – közöltem büszkén.
– Ügyes. Nem véletlen te vagy a kedvencem.
– Szeretek kedvenc barátnő lenni. Megtisztelő – vágtam vissza, ezután pedig a beszélgetésünk visszatért a „normál” stílusba. Egy idő után az idegen, utálatos hangú ember beleszólt, hogy az egyenlegem lejár, úgyhogy idegesen megráztam a fejem.
– Lejárok, szét fog kapcsolni.
– Visszahívlak – mondta én meg vigyorogva összecsaptam a telóm, és a tenyerem közé véve vártam, hogy hívjon. Egyébként már ráállítottam Dave-t az ügyre, hogy keresse meg nekem azt az embert, aki neveletlenül mindig beleszól a telefonomba félbeszakítva a beszélgetésünket. Mert ez azért hallatlan. :)
A gondolataimba ücsörögtem a babzsák fotelemen, amikor felcsendült a Basket Case, én meg azonnal felvettem a telefont.
– Végre leráztam Cortezt, már vártam, hogy hívj Pisti – szóltam bele. Cortez akkorát röhögött a vonal másik végén, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Pisti? – kérdezte nevetve – Pistivel csalsz meg?
– Mi bajod Pistivel?
– Á nem, semmi, biztos jó arc.
– Nagyon – erősködtem. Na, nehogy már azt higgye csak neki lehet több barátnője. Akkor nekem van Pistim. Hogy ezt hogy találtam ki? Gőzöm sincs."
Cortez üzenete: Átküldöm a két irodalom beadandót, ellenőrizd le pls.
Reni üzenete: Jó, persze, küldd! Mi az a pls?
Cortez üzenete: lol :) Gyúrj rá az angolra! pls = please (kérlek)
Reni üzenete: Köszi! :) De mi az a lol?
Cortez üzenete: :) :) :)
Reni üzenete: Oké, persze.
Cortez üzenete: Jó, akkor holnap délelőtt Zsoltiéknál.
Reni üzenete: Várj. Virág kérdezi, hogy hozhatja-e Doriánt.
Cortez üzenete:??? Mi?
Reni üzenete: A kutyáját.
Cortez üzenete: Nem más volt a neve?
Reni üzenete: De, először Pete Wentz, aztán Robert Pattinson, de most már Dorián.
Cortez üzenete: Ez kész.:D
Reni üzenete: :)
Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt... A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom, hogy volt... Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom… Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott… Megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!
Cortez üzenete: De akkor biztos oké a holnap? Nincs más programod? Könyvtár? Múzeum? Könyvtármúzeum? LoL.
Reni üzenete: Nagyon vicces.
Cortez üzenete: :D Na léptem.
-Tegyük fel,hogy nincs barátnőd.
-Tegyük - mosolyodott el Cortez.
-Van,akinek lenne nálad esélye?
Éppen egy újabb fotót csináltam, amikor Cortez rám nézett. Illetve pont bele a telefonomba.
-Nincs. Már nincs. - mondta egyszerűen.
"-Hé, várj már meg! – rohantam, aztán mikor utolértem idegesen, ráförmedtem. – Mi a bajod neked?
-Mi? Nekem? – röhögte el magát, és fél kézzel a falnak támaszkodott.
-Igen!
-Semmi – rázta meg a fejét.
-Oké, tudod mit? Nem érdekel – túrtam bele a hajamba, idegesen. – de felejtsd el Arnoldot!
Cortez arcán gyorsan váltakozott döbbenet, szánalom és gúny.
-Minden erőmmel azon vagyok!
-Ez nem vicces! Állandóan szekálod, mindig kötözködsz vele és folyamatosan megalázod!
-És most jöttél, hogy rám szólj? – döbbent le az arcán, pedig ott bujkált a gúnyos mosoly.
-Igen! Hogy hagyd őt békén! – bólogattam vadul.
-Rendben. Még valami? – mosolygott továbbra is. És ekkor felidegesített a mosolya. Felidegesített a pökhendisége. Az egész elmúlt tanév feszültsége, idegessége és szenvedése eluralkodott rajtam.
-Igen, engem is – mondtam ki, amit már olyan nagyon régen ki kellett volna mondanom.
-Hidd el, nekem nem gond – röhögte el magát. Oké. Akkor játszunk így, nekem mindegy. Az elmúlt hetekben, épp eleget voltam Kingával, hogy tudjam úgy is lehet durván mondani, hogy közben egyáltalán nem gondoljuk komolyan.
-Jó, így még jobb – tapsoltam egyet idegesen. -Felejtsük el egymást, oké?
-Megtörtént – bólintott komolyan.
-Nagyszerű – sziszegtem, aztán megfordultam és elindultam a folyosón.
-Vicces, hogy így reagálsz – szólt utánam, mire megtorpantam.
-Tessék?
-Azt hiszed, Neményi olyan jó barátod.
-Igen, az! – vágtam rá.
-Persze, hogyne – mosolygott újra gúnyosan, mire komolyan bepipultam. Az egy dolog, ha velem szórakozik, komolyan, megszoktam már, de Arnoldra nem mondhat egy rossz szót sem!
-Mit akarsz ezzel mondani? – sétáltam vissza hozzá, és dühösen fürkésztem az arcát.
-Tudod mit? Semmit – rázta meg a fejét.
-Na mondd – tártam szét a karom, és komolyan olyan ideges voltam, hogy majdnem elbőgtem magam.
-Az, hogy mind ketten olvastok, szeretitek a béna zenéket és az unalmas filmeket, meg tudományos magazint bújtok, még nem jelent semmit… Nem itt kezdődik a barátság – vetette oda durván.
-Hát hol kezdődik – tettem csípőre a kezem.
-Talán ott, hogy nem kéne engednie, hogy elmenj! – vágta rá dühösen, én meg csodálkozva néztem.
-Tessék? – kérdeztem gombóccal a torkomban.
-A suliból – szólt halkan, nekem pedig hirtelen leeset minden. Cortez még mindig azt hiszi, hogy év végén én megyek el, és ezért haragszik Arnoldra. Mert mint legjobb barátomnak, Arnoldnak le kéne beszélnie róla. Szerinte. Ha tudná az igazat… De nem tudja.
-Ezzel nem kell foglalkoznod – suttogtam, mert nem jutott eszembe frappánsabb.
-Hogyne foglalkoznék vele! – kiáltotta mérgesen, mire megráztam a fejem.
-Fogalmad sincs semmiről – néztem a szemébe és hátrálni kezdtem.
-Lehet – biccentett. – Akkor avass be – dőlt neki a falnak. – Most őszintén, mi van Neményiben amitől annyira odavagy? – kérdezte gúnyosan. – Az olvasó kör? Dickens? A Beatles? – röhögte el magát kínosan, mire életemben először én néztem rá lesajnálóan.
-Nem – mondtam halkan. Cortez kérdőn pillantott rám, mire megvontam a vállam. -Ennél sokkal egyszerűbb.
-Na! – mosolyodott el.
-Ő soha nem bántana meg – mondtam ki. Cortez pár pillanatig a szemembe nézett, aztán a szája szélét rágva bólintott, és ellökte magát a faltól.
Viki azt magyarázta, hogy a buszon valami „nyanya” le akart ülni, de ő nem adta át a helyet, az meg rászólt, és akkor megunta, felállt és jól félrelökte. A többiek mind jót derültek, főleg Viki előadásmódján, én meg lehajtott fejjel néztem a pocsolyát, aminek a felszíne hullámzott az apró esőcseppektől.
– Ez baromi vicces, nem? – lökött meg Zsolti, várva, hogy akkor most nevessek velük. Összenéztem Virággal, aki Ricsi robogóján ült, és a fiúra várt , aki még nem jött ki.
– Nem – feleltem őszintén. Egy pillanat alatt lehervadt a mosoly mindenki arcáról, Viki pedig hitetlenül meredt rám. Nem mindegy? Már úgysem leszünk soha barátnők.
– Mer'? – kérdezte intelligensen.
– Mert szerintem nem poén idős embereket lökdösni a buszon. Ráadásul tekintettel lehetnél Cortezre, akinek a nagymamája nemrég kapott szélütést – mondtam egyszerűen, mire a többiek a fejüket csóválva néztek maguk elé.
– Tényleg – húzta el a száját Dave. A fergeteges poénból pillanatok alatt kínos csend lett, Viki pedig gyilkos tekintettel méregetett.
– Szép ez a hely – mondtam halkan.
– Régen sokat jártam ide egyedül, esténként, tudod, átgondolni a dolgokat – mondta komolyan.
– Tényleg? – fordítottam felé a fejem.
– Nem – közölte, aztán elröhögte magát. – Igazából fogalmam sincs, hol vagyunk – tette hozzá, mire kitört belőlem a nevetés. – Komolyan. Azt hiszem, életemben először járok erre.
-Tudod, mit? - túrt bele idegesen a hajába. - Menj a francba! De komolyan - mondta ki kíméletlenül, én pedig elkerekedett szemekkel néztem rá, miközben egy óriási, kövér könnycsepp gördült végig az arcomon.
– Ren, tudod, mennyire bírlak – mosolyodott el halványan. – De most tuti, hogy látni sem akar.
– De miért? – értetlenkedtem kínlódva.
– Mert rohadtul átcseszted.
- Nem-mondta nyugodtan. - Bármit. Kivéve,hogy valami hülye franciával motorozol a hülye Párizsban! - vágta az arcomba a „mit kellett volna tennem?” kérdésemre válaszolva.
– Ne velem szórakozz. Mindent megtettem, hogy megfeleljek neked. Kevés? Jó. Remélem, találsz egy eszelős tekintetű bölcsészt, akivel olyan rohadtul egy hullámhosszon vagy – vágta a fejemhez
megalázóan. – Vagy ha nincs olyan, találj ki magadnak egyet! – tette hozzá, aztán keserűen
mosolyogva elsétált. Pislogás nélkül néztem, ahogy becsukódik az épületbe vezető ajtó, aztán olyan érzésem támadt, mintha ráültek volna a mellkasomra. Lehuppantam a földre, ügyet sem vetve arra, hogy mennyire hideg, a tenyerembe temettem az arcom, és kitört belőlem a zokogás.
– Minek öltözzek be?- szenvedtem tovább.
– Csak ismersz alapfilmeket.
– Nem igazán – húztam el a számat. -Illetve- csillant fel a szemem- a Jurassic Parkot láttam. Az kult?
– Igazad van, Reni, öltözz dinoszaurusznak- röhögött ki Cortez, mire rádöbbentem, ez valóban nem túl jó ötlet. De csak tudtam mondani egy kultfilmet. :)
Te voltál, Cortez? - kapta a fejét felénk, mert Cortez felállt, és elsétált mellettem.
– Nem, de kidobom a rágóm.
– Azonnal köpd ki! – rikácsolta Farkas kissé hisztérikusan.
– Innen, vagy odamehetek? – torpant meg Cortez.
- Azt hiszem, kész vagyok- emeltem fel a füzetem.
- Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a dogádat.
- Ne máár. Annyira rossz?
- Sokat gondolkoztam…
- Hogy jó-e a válasz?
- Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.
– Reménytelen – nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.
– Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok – erősködtem.
– Oké, mutatom, mik vannak – biccentett.
– Azt, azt kérem – mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.
– Az egy busz.
Dupla angol elején Mr. O'Realy megkért minket, hogy válasszunk egy társat, majd üljünk szét kettesével, hogy megoldjuk a feladatokat. Angol órán szabadon választható társ? Öten kiáltották be, hogy „Cortez”. Ricsi, Dave, Virág, Zsolti és Macu.
– Reni – mondta mosolyogva, mire a többiek felhorkantak.
– Ez csalás – rázta a fejét Zsolti szomorúan, miközben feltápászkodtam a helyemről és átmentem a nyelvi előadó utolsó padsorába, hogy beüljek Cortez mellé.
– Sajnálom erősen protekciós vagyok – vigyorogtam.
– Ja, ha én járnék Cortezzel, most engem választott volna. Muhahaha – röhögött fel Zsolti.
– Ha te járnál vele, az lenne a legkevesebb gond, hogy együtt angoloztok – dobta meg Ricsi röhögve egy összegyűrt alufólia labdával.
– Zsolti, utoljára szólok, ülj ide mellém! – utasította Kinga.
– Na, ki a másik protekciós? – mosolyogtam Zsoltira.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 7
Tegnapi: 21
Heti: 47
Havi: 124
Össz.: 71 468
Látogatottság növelés
Mai: 7
Tegnapi: 21
Heti: 47
Havi: 124
Össz.: 71 468
Látogatottság növelés
Szjg ,Bexi-sorozat , Asz stb ... - © 2008 - 2024 - petra-naploja.hupont.hu