Szjg ,Bexi-sorozat , Asz stb ...

,,Minden KEZDET nehéz de, EGYÜTT semmi sem lehetetlen. Ha EGYEDÜL érzed magad, A BARÁTOK mindig eszedbe jutattják,hogy nem vagy egyedül. Véggül mindig van REMÉNY egy boldog befejezéshez. És amikor megint egy ÚTVEESZTŐHŐZ érsz, gondolj azokra, akik ÖR

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

"– Ti jöttök – szólt rám Eszti, én meg felkászálódtam, és felemeltem egy kártyát. Elolvastam a szöveget, átgondoltam, hogy ezt hogy lehetne a legjobban előadni, majd felfordítottam a homokórát, és Norbira néztem, aki nagyon koncentrált. 
Először egy képzeletbeli gyeplőt fogva kezdtem lovagolni, bár minden egyes mozdulatnál lüktetett a fejem. 
– Gangnam Style! – üvöltötte. 
– Hülye! – vágtam rá. 
– Ne beszélj, az tilos – szólt rám Eszti. Dühös pillantást vetettem rá, majd újra Norbihoz fordultam, és „lovagoltam tovább”. 
– Cotton Eye Joe! – jutott eszébe. 
– Cotton Eye Joe? Tényleg? – meredtem rá a fejemet fogva. 
– Lia, nem szabad beszélned! – magyarázott bele megint Eszter. 
– Jó, de mit csináljak, ha ennyire idióta? – kérdeztem türelmetlenül. 
– Én vagyok idióta? Itt lovagolsz, franc sem tudja mi az! – hőbörgött Norbi. 
– Ahhh – túrtam a hajamba, és váltottam. 
Az ujjaimból pisztolyt formáltam, és a halántékomhoz tartva meghúztam a ravaszt, majd összeestem a nappaliban, és a szőnyegen kiterülve vártam, hogy az észlény barátom rájöjjön, mi volt az. 
– Megvan! – pattant fel ordítva, izgatottságában a térdével meglökte az asztalt, amin összekeveredtek a sorrendbe állított mogyorók. – Clint Eastwood elesett! 
– Mi? – ültem fel lüktető fejjel. 
– Ez rákérdezés volt – irkált a papírjára Eszti. 
– Na? – kérdezte Norbi. 
– Te jó ég – temette a tenyerébe az arcát Szilkó, aki erős késztetést érzett arra, hogy visszamenjen a szobájába és elsírja magát. 
– Clint Eastwood elesett? – tápászkodtam fel. – Szerinted ez egy feladvány? – meredtem rá. 
– A helyes válasz A lovakat lelövik ugye? lett volna – olvasta fel Eszti a kártyámat."

"– Akkor nem röhögtem, amikor ők szakítottak – mutatott ránk. – Akkor viszont fogok, amikor majd ti…"

"Ha valaki huszonnégy órája azt mondja, hogy reggel ötkor itt fogunk ülni egy kádban, egy ilyen éjszaka után, mit reagáltál volna?"

"Nekem kiszakították a lelkemet, ökölbe zárták, megfacsarták, porrá zúzták és felemelték, hagyva, hogy felkapja a szél és elszálljon, mintha nem is lett volna."